Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Domokosné Szalai Zsuzsanna: Levelezőlapok és képes levelezőlapok a Somogy Megyei Levéltárban 1. rész: A balatoni képeslapok (segédlet)

1896-ban több magánkiadó is jelentetett meg millenniumi képeslapokat a kiállításról. Külföldi kiadók is több sorozatot adtak ki e témában. Magyarországon a képeslapok gyűjtése 1897-ben indult meg. Az ezredéves kiállításra kiadott 32 lapos sorozat lapjait többnyire a kiállításra érkező külföldiek vásárolták meg. Ezt követően terjedtek el hazánkban a képeslapok, és voltak, akik már gyűjtötték. A 19. század végén képeslapgyűjtő egyesületek alakultak, s e témával foglalkozó folyóiratok is megjelentek. Az első hazai egyesület, a Hungária, 1899-ben alakult meg. Az egyesület elnöke - a székesfehérvári - Klökner József volt. Ugyanekkor jelent meg a „Képes Levelező Lap" c. folyóirat, szintén Székesfehérváron, szerkesztője Klökner József volt. Tatán, Engländer József kiadásában, 1899-ben megjelent a „Látóképes Levelezőlapok" első száma. 1901-ben a lap beolvadt, az akkor alakult „Magyar Képes Levelezőlap"-ba, melynek szerkesztője ifj. Horváth Géza volt. 1899. május l-jén jelent meg Székesfehérváron a „Levelezőlap-Gyűjtő" első száma. Az újvidéki Herger Tihamér lapja, a „Levelezőlap" 1901ben jelent meg.

24 Változást hoztak a képeslapok formájában az 1904-1905-ös évek. Az addigi úgynevezett „osztatlan" formát felváltotta az „osztott" forma. A címzésoldalt egy függőleges vonallal kettéválasztották. Jobb oldalára a címzés, valamint a bélyeg, bal oldalára a közlendő került. Előtte a képes levelezőlapok hátoldalát csak a címzésre és a bélyeg elhelyezésére lehetett használni. A másik „képes" oldalon a fennmaradó helyre - a századfordulón megnőtt illusztrációk mérete majdnem az egész oldalt betöltötte - vagy a képre írtak, vagy csak egyszerűen aláírták, ugyanis ekkor már a gyártók a kép alá különböző üdvözleteket (pl. Üdvözlet a Balatonról') nyomtattak. A képeslapok hátoldalának osztottsága, avagy „nem" osztottsága a postabélyegzést nélkülöző lapok kormeghatározásában segítségünkre lehet. Magyarországon 1905-ben már osztott képeslapok készültek, 1906-tól már külföldre is lehetett ilyen üdvözlő lapokat küldeni. A levelezőlapok kiadásával és forgalmazásával a könyvkiadók, nyomdák, fotóműhelyek és papírüzletek tulajdonosai foglalkoztak. Magyarországon elsőként a Divald családot kell említenünk. Divald Károly fényképész 1865-ben állította fel Eperjesen az első magyar fototípiai műintézetet. 1890ben helyezte Budapestre műhelyét, fia, Divald Lajos Eperjesen üzemeltetett egy képeslapgyártó műintézetet. Az 1900. évi budapesti nemzetközi képeslevelezőlap-kiállításon már számos magyar kiadó és gyártó képviseltette magát. (Divald Károly, Divald Lajos, Károlyi György, Herger Ágoston, stb.) A kisebb vidéki nyomdák, könyv- és dohányárusok többnyire csak a saját településüket ábrázoló lapokat forgalmazták. A két világháború közti időszakban néhány budapesti gyártó az egész országra kiterjesztette fennhatóságát. Ilyenek voltak, pl.: Monostory György, Karinger, Weinstock, Barasits János, Gárdony és Fenyvesi Képes levelezőlap-kiadó vállalat, és a Vasúti levelezőlap-árusítás. A második világháború után a Magyar Központi Híradó Rt. Fényképsokszorosító üzeme készített képeslapokat a magánkiadók és nyomdák mellett. Az 1948-as államosításkor a magánkiadás megszűnt. Az állami képeslapkiadás a Művészeti Alkotások, valamint a Képzőművészeti Alap Képcsarnokai Vállalat 5. sz. fiókjának a feladata lett.

25 A képes levelezőlapok népszerűségét, olcsósága, változatossága, újszerűsége nagyon gyorsan közkedveltté tette. A századfordulón

26 képeslapgyűjtési mozgalom indult. A 19. század végére kiépülő vasútvonalak nagy lendületet adtak a közlekedésnek, az utazásnak. A polgári átalakulás lehetővé tette a kispolgári és a középrétegnek, az ország-világ megismerését. A magára valamit is adó középosztálybeliek számára szinte kötelező volt az évenkénti nyaralás, üdülés egy-egy nevezetes fürdőhelyen. A gazdagabbak külföldre is eljutottak. Útjaikról, nyaralásukról rokonaiknak, ismerőseiknek szívesen küldtek képeslapokat, jelezve, hogy gondolnak rájuk. Ezekből a lapokból az otthonmaradtak pontosan tájékozódhattak arról, hogy a feladó merre jár, a rajta lévő képen, sokszor még a szálláshelyük ablakát is megjelölték. Az úgynevezett „Látóképes levelező-lapok" erősen reklámozták a helyi érdekességeket, látványosságokat, történelmi nevezetességeket. „Házhoz ment" a reklám. 24 Uo. 148-150. p. 25 Uo. 21-23. p. 26 19. század