Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Gonda Gábor: Nagynyárád 1944-1948. Egy esettanulmány

A németség kitelepítése?

2 „A magyarországi németek kitelepítésének előkészítése 1945 tavaszán-nyarán, a földbirtokreform végrehajtásával összefüggésben kezdődött el A fölosztható területek elégtelensége arra ösztönözte mind a helyi végrehajtó szerveket, mind pedig a kormányzatot, hogy az elkobzás alá eső földterületek nagyságát növeljék. Ezt azonban csak a német nemzetiségű lakossággal szembeni újabb és újabb jog fosztó vagy korlátozó intézkedések alkalmazásával tudták elérni. "

63 A magyar kormányzó pártok - az SZDP kivételével - 1945. május 14-én lényegében megegyeztek a kitelepítés végrehajtásáról. A magyar kormány ehhez a nagyhatalmak hozzájárulását kérte. A németországi Szövetséges Ellenőrző Tanács november 20-án adott engedélyt a magyar kormánynak arra, hogy 500 ezer magyarországi németet az amerikai megszállási övezetbe „szervezetten és humánus módon" kitelepítsen.

64 A nagyhatalmi hozzájárulás birtokában a kormány az december 22-én tartott ülésen határozott a németek kitelepítéséről

65 és - éles viták után ugyan, egy kisgazda és egy szociáldemokrata miniszter ellenszavazatával - elfogadta az erről szóló 12. 330/1945. M. E. sz. rendeletet,

66 amelyet 1945. december 29-én tették közzé.

67 A 12 330/1945. M. E. sz. rendelet a magyarországi német lakosságának Németországba való áttelepítéséről valamint az 1946. január 4-én kiadott, a kitelepítés gyakorlati végrehajtását szabályozó 70 010/1946. Bm. sz. rendelet IJmondta, hogy Németországba köteles áttelepülni az a személy, aki az 1941-es „népszámlálási össz^rás alkalmával német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúvá változtatta vissza, továbbá az, aki a Volksbundnak vagy valamely fegyveres német alakulatnak (SS) tagja volt. "

6S Áttelepíthető volt az is, aki arra önként jelentkezett. Az áttelepítés alól mentesült a nem német nemzetiségű/anyanyelvű személy vele együtt élő házastársa és kiskorú gyermekeik valamint velük egy háztartásban élő felmenőik, ha 1945. december 15-ig betöltötték 65. életévüket. 62 Ebben a fejezetben csak nagyon röviden és vázlatosan térek ki a kitelepítést elrendelő 12 300/1945. M. E. sz. rendelet kihirdetését megelőző döntésfolyamat belpolitikai és nemzetközi összefüggéseire, illetve hátterére. Ehhez a kérdéshez lásd! Balogh Sándor: A magyarországi németek elhurcolása és elűzése választott hazájukból. In A magyarországi németek hozzájárulása a közös haza építéséhez. Bp., 1996. Országos Német Önkormányzat. 229-289. p., illetve Tóth, 1993. A kérdéskör magyarországi historiográfiáját jól összefoglalják Kathrin Sitzler és Gerhard Seewann német nyelven írt tanulmányaik. Sitzler, Kathrin-Seewann, Gerhard: Aktuelle Stimmen zur Vertreibung aus Ungarn In Deutschland und seine Nachbarn. Forum für Kultur und Politik. Kulturstiftung der Deutschen Vertriebenen, Bonn, 1997. és Uő: Nationalitätenpolitik und Geschichtsschreibung. Zur Reinterpretation der Geschichte der ungarndeutschen Minderheit in den Jahren 1938-1948. In Seewann, Gerhard: Ungarndeutsche und Ethnopolitik. Ausgewählte Aufsätze. Landesselbstverwaltung der Ungarndeutschen, Bp., 2000. 63 Tóth Ágnes, Uo. 103. p. 64 Szakítani kellett tehát az utóbbi években a magyar történetírás azon irányzatával, amely az ún. „Potsdamlegendát", képviselte. Az ún. „Potsdam-legenda" szerint a németek kitelepítése kizárólag nagyhatalmi parancsra történt és a mozgástervben erősen korlátozott magyar kormánynak nem volt más választása, mint a parancs végrehajtása. Éppen ellenkezőleg: a magyar kormány kérte a kitelepítési tervének végrehajtásához a szövetséges hatalmak hozzájárulását. 55 A kormányülés jegyzőkönyvét lásd: História. 7/1986. 66 A magyar kormányt tehát mindenképpen felelősség terheli abban, hogy ő kezdeményezte a nagyhatalmaknál a németek kitelepítését; ő határozta meg a kitelepítendők körét, és ezáltal a számukat is; hogy a kitelepítés végrehajtása milyen körülmények között ment végbe; valamint, hogy a kollektív bűnösség elvét alkalmazta (Gerhard Seewann: Der Vertreibungsprozess in und nach dem zweiten Weltkrieg aufgrund britischen Quellen. In Migrationen und ihre Auswirkungen. Das Beispiel Ungarn 1918-1995. Buchreihe der Südostdeutschen Historischen Kommission, Band 36., München, 1997.) 67 A rendelet bevezetőjéből az tűnik ki, mintha a nagyhatalmak határozata alapján rendelnék el a kitelepítést, ami ellen az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is tiltakozott. Az USA kormánya január 2-án közölte a magyar kormánnyal, hogy a SZET november 20-i állásfoglalása nem kötelező, és szívesen vennék, ha a kitelepítendők meghatározott számát leszállítanák. A SZET brit képviselője, pedig január 25-én azt közölte Tildyvel, hogy „maga is nagyon jól tudja, hogy a SZET az állásfoglalásával csak a magyar kormány kérését teljesítette." (lásd! Balogh Sándor, Seewann Gerhard) 63 Tóth, 1993: 110.p. Önmagában tehát nem különböztették a toborzás útján önkéntesen, illetve a sorozás útján kényszerrel bevonultakat.