Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)
Gonda Gábor: Nagynyárád 1944-1948. Egy esettanulmány
ben folyt. A bizottságok addigi munkáját felülvizsgálták, csak az elkobzásokat hagyták jóvá, a juttatásokat nem. A KFIB-okat újraalakították, de azokban már szinte kizárólag a frissen érkezett telepesek kaptak helyet. Az első telepes családok 1945 nyarán érkeztek a faluba. A 25 család kollektíven kérvényezte a községbe történő letelepítését Nagyharsányból, ahol előtte mint idénymunkások dogoztak az ottani kőbányában. A bányászok földhöz juttatásának gyakorlata általánosnak mondható a korszakban; ez egy olyan tudatos és tervszerű telepítéspolitika szerves részét képezte, „amely a gazdasági érdekek rovására is a politikai megfontolások érvényesítésére törekedett. " 26 Bár az ipari munkások a rendelet értelmében csak lakóházat és konyhakertet igényelhettek volna, az OFT 1945 július elején elfogadta az igényjogosultságukat nagyobb földingatlanokra is, azzal az indokkal, hogy az iparban csak mint idénymunkások dolgoztak és valójában inkább gazdálkodónak számítanak. Az igazság az volt, hogy a bányászok egyáltalán nem értettek a mezőgazdasághoz és dilettantizmusuk különösen nagy kárt okozott a nemzetgazdaságban. 27 A telepítési akció mögött természetesen a Kommunista Párt állt, amely mindent elkövetett annak érdekében, hogy a bányászokat minél hamarabb birtokba helyezze, földigénylő bizottságaikat pedig a helyi pártszervezeteik és a karhatalom által védelmezze. A Nagynyárádra érkezett bányásztelepeseknek azonban itt is gondot okozott a gazdálkodás, a juttatott föld megművelése. Miután a kapott készleteket felélték, más házba költöztek vagy újabb ingatlanokat és ingóságokat igényeltek. 28 1945. augusztus 7-én alakították újjá az OFT 1231/1945. sz. rendelete alapján feloszlatott régi Községi Földigénylő Bizottságot 29 , amelynek elnöke és jegyzője immáron a telepes Szeghalmi József és Hegyi Gyula lett. A hat bizottsági tag egyelőre még a helyi németség soraiból került ki, de idővel ők is fokozatosan kiszorultak és helyüket a telepesek vették át. 30 A politikai pártok iparkodtak minél aktívabb szerepet vállalni a földreform végrehajtásában, mert politikai tőkét igyekeztek kovácsolni a telepítési akciókból. Elsősorban a Magyar Kommunista Pártnak és a Nemzeti Parasztpártnak állt érdekében, hogy földet adjon a nincstelen tömegeknek és azokat a stabil kisgazda és szociáldemokrata bázisnak számító németek által lakott területekre telepítse. A földbirtokrendező tanácsokban és az egyéb telepítéseket végző népi szervekben elsősorban kommunista és parasztpárti szimpatizánsok tevékenykedtek, a kommunista befolyás alatt álló rendőrség pedig szintén az újgazdákat támogatta. „A megyébe került belső telepesek [pedig], [...] minimális kivételtől eltekintve, jól tudták, hogy kitől kapták a földet és ennek megfelelő politikai magatartást tanúsítottak, ami pártállásukban és számos egyéb gesztusban is megnyilvánult. " 3! Ettől eltérő álláspontot képviseltek a kisgazdák és a Szociáldemokrata Párt. A szociáldemokraták mindvégig a németség kollektív felelősségre vonása és kitelepítése ellen foglaltak állást, a támogatottságuk ugyanis jelentős volt a német származású ipari munkások és a szakszervezeti tagok körében. A kisgazdák minimalizálni szerették volna a kitelepítendők számát és főleg a parasztgazdákat vették pártfogásba a falusi szegénység és az ipari munkásság rovására. Mindkét párt a németséget támogatta a telepesekkel szemben, különösen a Kisgazdapárt féltette a magas szintű baranyai német 76 Cseresznyés, 1988. 246. p. 77 Jellemző a helyzet ellentmondásos mivoltára, hogy a bányászok olyan tömegben hagyták el addigi munkahelyüket és igényeltek földet, hogy az már fennakadásokat okozott a termelés folyamatosságának biztosításában. Az égető „bányászhiányt" a német származású bányászok kitelepítési kötelezettségének feloldásával próbálták meg orvosolni. 28 BML BMF 5953/1945., 15 030/1946. Ilyen volt például a volt volksbundisták megmaradt lakberendezéseinek egymás közötti elosztására irányuló kérelem, a szintén a volt volksbundisták által művelt szőlők termésére formált igény vagy az igavonó és egyéb háziállatokra benyújtott juttatási kérelem. 29 Uo. 5252/1945. 30 Ugyanez a tendencia figyelhető meg a Nemzeti Bizottság összetételének alakulásában is. 1945 nyarán a bizottság elnöke Armbruszt József volt a Független Kisgazdapárt képviseletében, a 11 tag közül pedig csak Szeghalmi József volt nem német származású. 1947 szeptemberére ennek a szervezetnek a vezetését is Szeghalmi vette át, a tagok pedig kizárólag a telepesek soraiból kerültek ki. 31 Komanovics József: A felszabadulást követő agrárátalakulás főbb vonásai Baranyában. In Baranyai Helytörténetírás 1969. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, Pécs, 1970. 42. p.
