Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Gyenesei József: Kísérletek a vármegyei közigazgatás megreformálására az 1920-as években (Első közlemény) Forrásközlés

tául az ősi vármegye autonómiáját érintő minden kérdés állandó és éber figyelemmel kísérését, valamint a vármegyék álláspontjának lehetőleg egyöntetű kinyilvánítását határozták meg.

48 A közigazgatási reform elhalasztása Ferdinandy az országos méretű ellenállás láttán február 19-én lemondott belügyminiszteri tisztségéről, ennek okairól a február 26-i nemzetgyűlési felszólalásában a következőket mondta: „Ezelőtt egy esztendővel indult meg ellenem az aknamunka, mely a múlt napokban érte el tulajdonképpen a csimborasszóját. Nem akarom érinteni, mennyiben van ez összeköttetésben vagy logikai kapcsolatban a közigazgatási reformmal, e tekintetben az elhatározást és a véleményalakulást teljesen és tisztán a Nemzetgyűlésre bízom. "

49 Ferdinandy távozásával a területi közigazgatási struktúra átalakítását célzó tervezetek egy időre lekerültek a napirendről, a vármegyei elit legnagyobb megelégedésére. Az „alkotmányvédők" köreiben uralkodó nyugtalanság pedig tovább csökkent gróf Bethlen István kormányra kerülését követően. Az új kormányfő már az 1921. április 15-én tartott első minisztertanácsi ülésén nyilvánvalóvá tette - a kisgazdapárti Nagyatádi Szabó Istvánnak a törvényhatósági és a községi igazgatás átalakítását sürgető álláspontja ellenében -, hogy az általános közigazgatási reformra csak a pénzügyi kérdések megoldását és az alkotmányjogi reformok megvalósítását követően kerülhet sor. Bethlen április 19-ei nemzetgyűlési programbeszédében a földbirtokosok megnyugtatása érdekében a majdani reformok végrehajtásával kapcsolatban a következőket mondta: „Óva intek azonban ezen a téren minden túlzástól A demagógiát a megyegyűlésekbe beereszteni nem fogjuk, mert a megyegyűléseknek, törvényhatóságaink ősi tradícióit, ősi nemzeti alapjait meg akarjuk őrizni és nem akarjuk érinteni. "

50 További biztosítékot jelentett a birtokosok számára az új belügyminiszter, gróf Ráday Gedeon

51 személye is, aki pár hónappal korábban még a vármegyei reform elleni tiltakozó országos gyűlés egyik összehívójaként tevékenykedett. Ráday kinevezését követően a vármegyékhez intézett első leiratában a törvényhatóság intézményében rejlő őserőt az egyik legértékesebb nemzetfenntartó tényezőnek nevezte, amihez még hozzátette: „Megnyugtató reám nézve az a tudat, hogy nagy munkámban az ősi törvényhatóságokra támaszkodhatom, amelyek évszázadokon át sziklaszilárd oszlopokként állották meg helyüket minden nemzetellenes törekvéssel szemben és amelyeknek rendületlen hazafiasságán nem üthetett rést a romboló szellem sem. "

S1 Ezek a megnyilatkozások azonban teljesen mégsem oszlatták el a reformellenes körök aggodalmát. Ugyanis 1921. augusztus 25-én egy száztagú vármegyei küldöttség kereste fel a kormányfőt. Az ezeréves municipiumok védelmezőit Bethlen újra igyekezett megnyugtatni: „Az államférfiúi bölcsesség nem abban rejlik, hogy az ősi és bevált intézményeket lerombolja, mert romokon új épületet emelni nem lehet. Új épületet csak szilárd pillérekre lehet helyezni. [...] Én a fokozatos fejlődésnek vagyok híve és barátja. A fejlődésre igenis szükség van, a fejlődés elől elzárkózni nem lehet, de az csak akkor egészséges, ha az a magyar tradíciók alapján áll. "

53 A történelmi Magyarország törvényhatóságainak második országos nagygyűlése, amely újra napirendjére tűzte a vármegyei reform kérdését, aznap délután a pesti vármegyeházán ült össze gróf Széchenyi Emil

54 elnökletével. A téma előadója, Rakovszky Iván, beszédében hangsúlyozta, a mai politikai helyzet egyáltalán nem alkalmas arra, 43 Uo.; Somogy vármegye Törvényhatósági Bizottságának 1921. május 3-án tartott közgyűlése tárgyalta a február 9-i határozatot, ennek szellemében hozott állásfoglalását felterjesztette a Nemzetgyűléshez, melyben maga is időszerűtlennek, sőt veszélyesnek ítélte a vármegyei reformot. A Vármegyei Országos Bizottságba gróf Somssich László nagybirtokost és Kacskovics Lajos nyugalmazott alispánt delegálták. SML Kgy. jkv. 265/1921. 49 Napló VIII. kötet 221. p. 50 Napló IX. kötet 188. p. 51 Gróf Ráday Gedeon (1872-1937): 1910 és 1917 között Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét főispánja. Aktív részvevője volt a bécsi és a szegedi ellenforradalmi mozgalmaknak. 1920-tól 1921-ig Pest és Szolnok vármegye kerületi kormánybiztosa. 1921. április 14-től december 3-ig a Bethlen-kormány belügyminisztere. 52 Gr. Ráday Gedeon belügyminister hivatalbalépése. In MK. 1921. máj. 1. 2. p. 53 A vármegyék tiltakozása. In BpH. 1921. aug. 26. 1-2. p. 54 Gr. Széchenyi Emil (1865-1932): Sopron vármegye és Sopron törvényhatósági jogú város főispánja, munkapárti képviselő, 1929-től Somogy vármegye Törvényhatósági Bizottságának örökös tagja.