Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Gyenesei József: Kísérletek a vármegyei közigazgatás megreformálására az 1920-as években (Első közlemény) Forrásközlés

KÍSÉRLETEK A VÁRMEGYEI KÖZIGAZGATÁS MEGREFORMÁLÁSÁRA AZ 1920-AS ÉVEKBEN (Első közlemény) GYENESEI JÓZSEF A vármegyék a dualista állam közigazgatási rendszerében A kiegyezést követően, a polgári államszervezet megteremtésének folyamatában a legfontosabb és egyben a legkényesebb kérdés a területi igazgatási rendszer átalakítása volt. Amíg az 1869. évi IV. törvénycikkel a végrehajtó hatalomtól elválasztott igazságszolgáltatás a kor követelményeinek megfelelő színvonalú hatalmi ággá fejlődött, közigazgatásunk esetében ezek az elvárások nem valósultak meg maradéktalanul. A kiépült igazgatási struktúra jellegét a hatalmi-társadalmi elit különböző érdekeinek kompromisszuma határozta meg. A rendszer alapjait megteremtő 1870. évi XLII. és az 1871. évi XVIII. törvénycikkek ennek következtében a központi végrehajtó hatalmat erősítő rendelkezések mellett a vármegyék önállóságát biztosító szakaszokat is tartalmaztak. Az így létrejött közigazgatási és hivatalszerkezet elsősorban a földbirtokos arisztokrácia és a megyei „dzsentri" társadalmi elvárásait elégítette ki. Modern, polgári közigazgatás helyett valójában nagyon is hagyományos, kizárólag a partikuláris érdekeknek megfelelő, társadalmilag merev rendszer született, amely már kiépülését követően javításra szorult, ennek ellenére a dualizmus korszakában lényegi változás nélkül fennállt.

1 Közigazgatási reformtörekvések az 1920-as években A világháborút és a forradalmakat követően a jogfolytonosság elvének megfelelően sor került a közigazgatás fent vázolt struktúrájának helyreállítására. A Horthy-korszak ezáltal megörökölte a dualizmus kori igazgatás évtizedek óta megoldásra váró problémáit is. Ezzel magyarázható, hogy az 1920-as éveket a közigazgatási reformtörekvések sorozata jellemezte, ezek azonban már egy megváltozott közjogi helyzetben születtek. 1867 előtt a nemzeti függetlenség védőbástyáját jelentő vármegye ezen „alkotmányvédő" funkciójának köszönhette, hogy a kiegyezést követően sokat megőrzött korábbi autonóm státusából. A Monarchia felbomlásával Magyarország elnyerte teljes szuverenitását, és ezzel megszűnt az az eszmei alap, amely a vármegyei önállóság felszámolására irányuló kormányzati törekvéseknek gátat szabott. Az első Nemzetgyűlés erőviszonyai nagyban meghatározták a közigazgatási átalakítások tervezett irányát a húszas évek elején. Az 1920 januárjában megtartott parlamenti választásokon megszerzett győzelem lehetőséget kínált a Kisgazdapárt számára, hogy programjának megfelelően egy radikálisabb közigazgatási reformot hajtson végre. Ferdinandy Gyulának

2 a Teleki-kormány kisgazdapárti belügyminiszterének a törvényhatósági szervezet reorganizációjára és a törvényhatósági választójog demokratikus átalakítására tett kísérlete azonban a vármegyék ellenállásán elbukott. Ezt követően első ízben 1923 decemberében, másodszor 1924 végén nyújtotta be a törvényhatósági bizottságok újjászervezéséről szóló törvényjavaslatát a Nemzetgyűléshez Rakovszky Iván

3 belügyminiszter, ezekből azonban egyik 1 A törvényhatósági és a községi törvényt újrafogalmazó 1886. évi XXI. és az 1886. évi XXII. törvénycikkek alapjaiban nem módosították a területi közigazgatás rendszerét. 2 Ferdinandy Gyula (1873-1960): Főjegyzőként az 1905. évi nemzeti ellenállás szervezője Abaúj-Torna vármegyében, amiért állásából elbocsátották. 1912-től kassai jogakadémiai és budapesti egyetemi tanár, a Simonyi-Semadam kormány igazságügyminisztere, 1920 júliusától a Teleki-kormány belügyminisztere. J Rakovszky Iván (1885-1960): Túróc vármegyei főjegyző, a Nemzeti Munkapárt, majd az Egységes Párt országgyűlési képviselője. 1922 júniusától a Bethlen-kormány belügyminisztere, a frankhamisítási ügy miatt azonban 1926 októberében távozni kényszerült tárcája éléről. Nevéhez fűződik az 1925. évi választójogi törvény és a rendőrség átszervezése.