Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)
Vonyó Anita: Kaposvár ivóvíz-ellátásának problémái a 19-20. század fordulóján (1892-1906)
A magyar királyi országos földtani intézet részletes fölvételei és saját megfigyeléseim szerint a város feljebb fekvő és legnagyobb része a diluviális 43 agyagra épült A közvetlen környéket hasonlóképpen főként diluviális agyag (lösz), diluviális homok, alárendeüen alhiviális 44 agyag borítja. A diluviális homok a Zselici dombsorok Kaposvárra nyíló völgyeinek rendesen csak a keleti oldalaiban, közel a nyíláshoz van feltárva, míg a nyugati oldalakat és a felsőbb részeket főként diluviális agyag borítja. Csak délre a völgyeknek távolabbra és magasabbra eső részeiben látni a nem nagy kiterjedésű pontusi 45 rétegeket, nevezetesen agyagot, márgát és homokkövet. Régibb rétegek az egész vízgyűjtő területen nincsenek feltárva. Kaposvár területén a pontusi rétegeket csak a két artézi kút fúrása tárta fel. Az egyik ilyen fúrás a Kapós vizének völgyében, a villamostelepen 122,223 méter magasan a tengerszint felett, tehát a legmélyebb ponton mélyesztetett le, és pedig 65,15 méter mélységre. A másik fúrást a Zárda utcában a református templom előtt 143,26 méter magasan a tengerszint felett mélyesztették le szintén víznyerés szempontjából 103 méter mélységig. E fúrás eredménytelen volt. Vizet nem szolgáltatott és abba is hagyták. Mind a két fúrás alluviális agyagot, diluviális agyagot és homokot, a legmélyebb részekben pedig pontusi rétegek fölső képződéseit tárta fel. A homok rétegek vastagabb és vékonyabb agyag rétegekkel váltakoznak. A legvastagabb agyagréteg 28 méter, és a legvastagabb homokréteg 13 méternek bizonyuk a fúrásoknál Amennyire a Zárda utcai fúró próbákból kivettem itten a diluviális rétegeket csakhamar elérve mintegy 70 méter mélységig fúrtak, és azután következnek e pontusi rétegek 103 méterig. A másik fúrás próbáit nem láthattam, de Halaváts Gyula följegyzései után indulva úgy látszik, hogy a rétegek sorozata eltekintve a homokos rétegek lencseszerű meg-megszakadó fellépéseitől, nagyjából itt is ugyanaz. Ezen artézi kútban a pontusi rétegek felső részében 2 vékony vizet adó rétegre akadtak, amelyből tényleg naponként 148 köbméter vizet kap a villanyfejlesztő telep. Ha mostan a rétegek vízátbocsátási képességét is szemügyre vesszük, úgy azt láthatjuk, hogy a térszínen levőké nagy részben elég jó, a mélyebben fekvő rétegeknél pedig a vízáteresztők és vízrekesztők váltakoznak. Az élőforrások részben a diluviális homokból, részben, nevezetesen a távolabbra eső vidéken a pontusi homokkőből fakadnak. A be nem szivárgott csapadékvíz a völgyekben, mint csermely és patak folyik le. A térszíni vizek csekélyek és száraz időben tetemesen leapadnak. Jelentékenyebbek a térszín alatti vizek. Az élőforrásokra különös gondot fordítottam, s reájuk vonatkozólag a következőket tartom szükségesnek a tapasztalatokból fölemlíteni. Eredésükre nézve az élőforrásokat Kaposvár környékén három csoportra osztom: Először olyanokra, amelyekről közvetlenül meggyőződhettem, hogy a pontusi rétegek fölső részének homokjaiból és homokköveiből fakadnak. Másodszor olyanokra, amelyek a diluviális homokterületeken bugyognak ugyan ki, de amelyeknél azért lehetséges, hogy a pontusi rétegekből is kapnak valamelyest vizet. Harmadszor olyanokra, amelyek a város területén egy-két mélyebb kútban, a diluviális homokban érettek el, és amelyek a városi urak állítása szerint állandó vizűek, meg nem apadnak, és chemiai összetételükre nézve is jobbak a többi kútvizeknél, amelyek erősen fertőzött talajvizet tartalmaznak. A pontusi rétegek felső részéből fakadó élő forrásvizek legkiadóbbja a Simonfa községi forrás, amely a templom alatt, a dombsor nyugati oldalán fakad A gondosan kiépített forrás vize kristálytiszta, pompás ízű és állandó mennyiségű. A forráska Kaposvártól 8,5 kilométernyire bugyog fel... ....Május hó 25-ikén a forrásvíz hőfokát magam is megmértem és 11,25 Celsius-foknak találtam. A víz átlagos hőfokát tehát 11 Celsius-fokra tehetjük. A víz lefolyó mennyisége a megyei mérések szerint állandóan 18 liter percenként megjegyezvén, hogy a cső mellett is lefolyik bizonyos mennyiségű víz, ami számításba nem jön. 43 Jégkorszaki. 44 Jelen geológiai kor régebbi elnevezése. 45 Pontusi-tenger elöntéséből származó. A földtörténeti újidő pliocén korszakának más országokban jól megkülönböztethető szakasza. A szöveg értelmezése nyomán azonban kiderül, hogy a szerző ténylegesen az egész pannon időszakot érti a fogalom alatt. Ennek a korszaknak az üledékei tartalmazzák Magyarországon a legtöbb rétegvizet.
