Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 34-35. (Kaposvár, 2004)
G. Jáger Márta: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Somogy vármegyében (1848-1849)
detményben —, „ha önök bizalmukkal megajándékoznak, e bevallott polgári hitem legyen önöknek biztosíték férfias és becsületes eljárásomra a követi pályán, de éles fegyver is, ha ahhoz hűtlen lennék." A többi somogyi képviselő a volt kiváltságos nemesi társadalom tagjai sorába, de elsősorban a köznemesek táborához tartozott. Földbirtokaik jövedelme azonban nem biztosította egzisztenciájukat, ezért ügyvédi pályára léptek, néhányan megyei tisztviselőként dolgoztak. Kivéve a főrendi gróf Festetics Miklóst, akit a lengyeltóti kerületben választottak követté, és a nagybirtokos Kund Vincét, valamint Záborszky Imrét. Az életrajzukból azt látjuk, hogy a forradalom és a szabadságharc hívei voltak. Festetics Miklóst, a Georgicont alapító György unokaöccsét ott találtunk az 1828-ban megalakult megyei olvasótársaság alapító tagjai között. O rendezte meg 1830-ban Somogyban „az első lófuttatást a hetesi gyepen" 90 1845-ben pedig tevékeny részt vállalt az Országos Védegylet kaposvári székhellyel szerveződött, első vidéki osztályának munkájában, melynek elnökévé Kund Vincét választották. 91 Tudjuk, hogy Festetics nemzetőr őrnagyként és kormánybiztosként teljesített szolgálatot, és fontos szerepe volt a pákozdi ütközetben. Követté választásáról szóló tudósításában a Pesti Hírlap Festetics Miklóst a minisztérium szabadelvű pártolójának nevezte. 92 A szabadságharc balratolódásával azonban, mint az előzőekben láttuk, már nem tudott azonosulni, nem is vett részt az 1849. január elején Debrecenbe költöző országgyűlés munkájában. Záborszky Imre és Kund Vince ugyan haladéktalanul követték a törvényhozó testületet új állomáshelyére, de a trónfosztó országgyűlésről ők is távol maradtak. Festetics és Kund valószínűleg ekkor már mandátumától is igyekezett szabadulni azzal, hogy az ülésekről való folyamatos távollétüket nem igazolták, noha erre többszöri felszólítást kaptak. Ennek ellenére a képviselőház egyedül Festeticset nyilvánította lemondottnak, és a lengyeltóti választókerületben 1849 júniusában megtartott pótválasztáson - ahogy ezt az előzőekben már láttuk - Noszlopy Gáspárt választották képviselővé. Csizmadia Andor adatai szerint 1849-ben Somogyban Sárközy Albert földbirtokost, főispánt is követté választották. Ezt az állítást azonban a rendelkezésre álló dokumentumok nem támasztják alá w . Sárközy Albertet a nádor 1848 júniusában nevezte ki Somogy vármegye főispánjának, és e tisztsége folytán lett az 1848/49-es országgyűlés főrendi házi tagja, nem pedig a képviselőház követe. Egyébként a Függetlenségi Nyilatkozatot ő sem fogadta el, s nem vett részt a debreceni országgyűlésen. 94 A somogyi képviselők többsége aktív szerepet játszott az országgyűlés munkájában. Különösen Záborszky Alajos tüntette ki magát e téren, mint a megyei nemesi reformnemzedék vezetőinek egyike, végig Kossuth bizalmasa maradt. Tevékenységét megyeszerte ismerték, s mint az előzőekben láttuk, a belügyminiszter őt nevezte ki kormánybiztosnak Kaposvár és Szigetvár tanácsainak rendezésérc, az első népképviseleti országgyűlés jegyzőjévé is megválasztották. A csurgói Fekete Lajos és a tabi Farkas Lajos belépett az 1849. április 5-én alakult Radical Pártba, amely Magyarország teljes önállóságát, függetlenségét és demokratikus köztársasággá alakítását tűzte ki célul. Hasonlóképpen tagja lett a pártnak Koller József, Muyszer József, Záborszky Alajos, sőt még testvére, Záborszky Imre is. Fekete Lajosról megjegyezzük még, hogy a Pesti Hírlap egyik tudósítójaként a cikkében 1848 tavaszán Csurgó mezőváros számára első bíróságú jogkört 90 Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról. I. Kaposvár, 1989. 239-240. p. 91 Füzes Miklós: Védegyleti mozgalom Somogyban 1844-1847. Szerk. G. Jáger Márta. Kaposvár, 1994. 7. p. Iskola és Levéltár 39. 92 Pesti Hírlap, 92. sz.1848. jún. 27. 592. p. 93 Csizmadia i. m. 293. p. Nagy Pál azt írja, hogy Sárközy 1849-ben minden forrás szerint visszavonult a közélettől, és követte választását Noszlopy Antal visszaemlékezésén kívül más adat nem bizonyítja (Pálmány, i. m. 497. p.). Sárközy követté választásáról azonban Noszlopy Antal visszaemlékezésében nem esik szó (ld. Vörös Károly i. m. 369. p). 94 Sárközy Albert első alispánt a főispánságra Madarász László javasolta a belügyminiszternek, Sárközy a tisztséget április 27-én kell levelében még visszautasította (MOL Belügyminiszteri iratok 1848-1849. H12. Vegyes iratok.). A főispáni kinevezésről lásd: SML Közig Biz. jkv. 1848: 1358. Közli: G. Jáger Márta, Európának mívelt népei. i. m. 187. p., Sárközy főrendi házi működéséről ld. bővebben Pálmány, Országgyűlési almanach, Jónás Károly közlése 1047. p.
