Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 34-35. (Kaposvár, 2004)
G. Jáger Márta: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Somogy vármegyében (1848-1849)
Noszlopy Gáspár számára különösen fontos volt ez a választás, melyre fivérével, Antallal együtt készült. Noszlopy Antal önéletírásában a következőket írta ezzel kapcsolatban: „ A magyar kormánytól nagy bajjal sikerült kinyernünk az országgyűlést Pestről hirtelenül elhagyott, s így népbizalomra érdemetlen képviselők, gróf Festetics Miklós és Kund Vince helyöket újakkal pótolni. " 65 Az új követválasztást valójában tehát Noszlopy Gáspár sürgette. Személyét a sajtóban ekkor már több támadás érte kormánybiztosi tevékenységével kapcsolatban, s nemcsak az arisztokraták sérelmezték működését. Két somogyi képviselő, Záborszky Imre és Muyszer József is feljelentést tett ellene Szemere Bertalan belügyminiszternél 66 . Záborszky június l-jén Várdán kelt levelében azt kifogásolta, hogy a tisztújítás az intelligencia kihagyásával „ a bizottmányi tanácskozás mellőztével " népgyűlésen történt, „melyet megtartani könnyen lehete". Véleménye szerint Noszlopy kormánybiztosi tevékenységét „ a nép zajos felhasználása, a néphatalomra építő, tekintély nélküli működés satnyasága "jellemzi, „nem fordít erőt a nép kicsapongásai, foglalásai és comunisticus merényletei ellen" 67 . Noszlopy kormányzása alatt „az erőszakosság lábra kapott" - írta levelében Muyszer képviselő 68 - „a birtokos uraknak réteiket elfoglalták, földeiket kimérették... Ezen kihágásoknak se elejét nem vette, se kellő szigorral nem jár el bennök.. .az anarchia elterjedt. Van helység, Kereki, hogy a lakosság ön falubíráját fenyegette, miért nem hajija marháját az uraság földjére. Ezek által Somogy a legnagyobb zavarba keveredett és Noszlopy erélytelensége idézi ezt elő. így tehát ő onnét minden áron elmozdítandó " - javasolta Muyszer a belügyminiszternek. Kossuth azonban kiállt Noszlopy mellett, és Szemere sem kívánta kormánybiztosi állásából elmozdítani, de nem tekinthetett el a vádak kivizsgálásától, mellyel június 16-án megbízta Hunkár Antal veszprémi főispánt. Hunkár a vizsgálatot befejezve június 24-én kelt jelentésében 69 elismerte, hogy „Noszlopy Gáspár hazafiságtól lelkesedve elég jót tett Somogy megyének " - utalva arra, hogy Szigetvárról elűzte a horvát támadókat, és Somogyot felszabadította a császáriaktól. De ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy „ ő nem a törvények ösvényén kormányoz, hanem mindent maga tárgyal. A jó akarat tehát Noszlopyban nem hiányoz - hanem a szolgabírói alárendelt állásából felvergődni még nem tudva, egy megye kormányzására elégtelen, tudatlan és igen gyanítom, hogy csak azért kívánt mindent maga eszközölni, miszerint népszerűséget nyerve az országgyűlésére képviselőül megválasztasson. " Hunkár ez utóbbi kapcsán még megjegyezte, hogy Noszlopy „itt ismét elhibázta a dolgot, mert a választásra nem a Központi Bizottmánytól neveztetett, hanem önkényesen maga nevezett elnököt, mely iránt óvás is történt, és így a választásnak sikere nem leend, mert azt Pesten helyben hagyni nem fogják. " Kemény és elfogultságtól nem mentes megállapítások voltak ezek, melyekben azért főként, ami a jogszerűtlen intézkedéseket illeti - akadt némi igazság. Dé a támadások mögött a konzervatív erők előretörését sejtetve, Noszlopynak sikerült Kossuthnál a vádak alól tisztáznia magát. 70 Más kérdés, hogy a kormány amúgy nehezen tudta volna nélkülözni Noszlopy kivételes hadseregszervező munkáját a válságos időszakban a Dél-Dunántúlon. Ebben a helyzetben nem volt kétséges tehát, hogy Noszlopy Gáspár számára igen kívánatos lenne egy mindent elsöprő választási győzelem, amely népszerűségének újabb bizonyítékát jelentheti. Az esedékes választásokkal kapcsolatban azonban fivére, Noszlopy Antal visszaemlékezéséből 71 az derül ki, hogy mindkét testvér készült a képviselőségre. „Követválasztás gr. Festetics Miklós és Kund Vince helyett. Lemondásom Gáspár kormánybiztos előnyére" - olvashatjuk a fejezetcímet. A visszaemlékezés Lengyeltótiban „ 1849 július havában kitűzött határnapot" em65 Noszlopy Antal önéletrajza. Kézirat. Veszprém, Bakonyi Múzeum. Helytörténeti adattár 17102/77. 66 Andrássy, Noszlopy, i. m. 76-77. p. 67 MOL Belügyminisztérium. Elnöki iratok 1849: 150. 68 Uo. 1849: 1541. 69 Uo. 1849: 343. 70 Andrássy, Noszlopy, i. m. 78-79.p. 71 Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései. In Századok, 1953. 2-3. 368-369. p.
