Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 34-35. (Kaposvár, 2004)

Polgár Tamás: Tisztújítási statutumok és az 1824. évi tisztújítás Somogy vármegyében

1822. október 15-ei közgyűlésén tárgyalta a királyi rendeletet. A közgyűlés nemcsak törvényességi, hanem gazdasági okokra is hivatkozva utasította el: „a közönségesen hitel összegen adózó embernek szörnyű terheltetésével szenvedne az adónak conventios pénzben való fizetésével más részént a megkevesétett circulans pénz tekéntetéből, mivel a folyamotban lévő papiros pénzben sem elégséges a szegény adózó adóját kifizetni, amint ez a nevezetes adóbeli restantiákból bőven kitetszik". A vármegyei rendek az adóterhek ilyen mértékű felemelését így nem vállalhatták, és törvényben rögzített jogokra hivatkozva az országgyűlés következő tárgyalásáig elutasították a rendeletet.

3<J Ugyanezen a közgyűlésen kapta meg a vármegye I. Ferenc szeptember 13-án kelt 11659. számú leiratát, melyben a király Felső, és Alsó Surányi gróf Sigray József császári királyi kamarást Somogy vármegye főispáni helytartójává nevezte ki.

40 Az udvar elgondolása a főispáni kinevezéssel kapcsolatban egyértelmű volt: letörni a megye ellenállását, melyet a királyi rendeletek végrehajtása kapcsán tanúsított Somogy. A megyék passzív ellenállását az udvar királyi biztosok csatasorba állításával, egyes megyék esetében (Bars, Zala, Zemplén) pedig katonai erő igénybe vételével próbálta megtörni. A vármegye rendjei - mit sem sejtve - örömmel fogadták a kinevezést, emlékezve arra, hogy a leendő főispán apja és nagyapja is viselte Somogy vármegye főispáni tisztét. A főispán mielőbbi érkezését várva küldték el gratuláló levelüket.

41 Sigray megköszönve a rendek jóakaratát, mielőbbi érkezését helyezte kilátásba.

42 Sigray beiktatására a december 16-ai nagygyűlésen került sor. A főispáni helytartó fogadására kirendelt küldöttség a megye határánál, a Juti révnél várta a leendő vezetőt, ahol a vármegye küldöttsége üdvözölte a beiktatásra érkezett grófot. Sigray a kaposvári vármegyeházán elhangzott beiktatási beszédében „a haza boldogulásának kútfeiről" beszélt. Kútfőként említette, hogy a haza boldogulása nem lehet a király szeretete nélkül, nem lehet törvényeink ellen, ugyanakkor a király és a törvények elválaszthatatlanságára hívta fel a figyelmet. A beszédben elhangzott az is, hogy a haza nem lehet az igazság és a rend nélkül.

43 A beiktatás után a főispáni helytartó felszólította a rendeket, hogy hajtsák végre a király újbóli újoncozásra vonatkozó 1822. július 21-én kelt rendeletét. A rendek továbbra is ellenálltak, az országgyűlést illető tárgynak tartván az újoncmegajánlás ügyét. Ezek után Sigray főispáni helytartó a rendek szeme láttára felbontotta az uralkodó október 25-ei, 13709. számú rendeletét, melyben a jelenlevők felháborodása közepette nyilvánosságra hozta, hogy I. Ferenc királyi biztosi hatáskörrel ruházta fel őt. A királyi rendelet megparancsolta, hogy „a comissarius úr eránt, mind a gyűlésben, mind azon kévül legkeményebb fenyétték alatt engedelmességgel viseltessen a nemes vármegye ". Az udvar tehát számított a megye további ellenállására, és ennek megtörésére a más megyéknél már bevált receptet - a királyi biztos kinevezését - alkalmazta. A megyei ellenállás története során nem egy megyében erőszakos cselekmények is történtek, mikor a királyi biztos katonai erővel próbált érvényt szerezni a királyi rendeleteknek. Az erőszak elkerülése érdekében a vármegyei karok és rendek kinyilatkoztatták, hogy az újoncok kiállítását teljesíteni fogják. A jegyzőkönyvben rögzítették, hogy „a honi törvények rendszabásai megsértve vágynak és a jövő országgyűlésbéli gravamenek (sérelmek) közé parancsoltassék".'" E közgyűlésen került sor az adózás ügyében megküldött második, 1822. november 17-én kelt királyi rendelet tudomásul vételére is. A vármegyei tisztikar kebelén belül egy adóügyi bizottság is felállt, amelynek feladata a vármegye adótáblázatának elkészítése volt. Hozzá kell tennünk, hogy maguk a rendek nem láttak sok esélyt az 39 SML Kgy. jkv. 1821. okt. 15. 2093/1822. E szám alatt található a közgyűlési iratok között a királyi leirat. 40 SML Kgy. jkv. 1822. okt. 15. 2094/1822, Beiktattatott az 1822. december 16-ai közgyűlésen. Sigray valóságos főispánná az 1824. december 30-án kelt királyi kinevezés által lett, közgyűlési kihirdetésére 1824. augusztus 16án került sor. Hivatalát 1830. október 26-ig látta el. Nagy Lajos: i.m. 859. A királyi leirat és a vármegyei rendek üdvözlő levelének magyar nyelvű fogalmazati példánya a 2094/1822. közgyűlési számon található. 41 Sigray Jőszef 1731-1740, míg Sigray Károly 1790-1798 között volt Somogy vármegye főispánja. 42 SML Kgy. jkv. 1822. nov. 25. 2280/1822. A főispán válaszlevele ezen a számon található. 43 SML Kgy. jkv. 1822. dec. 16. 44 SML Kgy. jkv. 1822. dec. 16. 3061/1822. A királyi biztosi kinevezés a közgyűlési iratok ezen iktatószáma alatt található.