Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 34-35. (Kaposvár, 2004)
Gyenesei József. A Nagyatádi Szobrász Alkotótelep és Symposion kezdeteiről a hivatalos források tükrében
történő emelkedésre. 4 A harmadik tényező pedig az MSZMP azon törekvése, amely a szocialista ideológia meghatározó szerepét a kultúra területén is biztosítani kívánta. A symposion-mozgalomról Kari Prantl osztrák szobrásztanárnak és tanítványainak az akadémiáról egy elhagyott kőbányába történt 1963-as kivonulását követő években viharos gyorsasággal terjedt el a világon az alkotás új formáját jelentő, symposion-mozgalomnak elnevezett jelenség. Magyarországon 1968-tól kezdtek megalakulni egymás után a művésztelepek. 5 Ha az alkotótelep-mozgalom valódi vagy eredeti tartalmát akarjuk meghatározni, az alábbiakat kell kiemelnünk. Az egymás közelségében és gyakran közösen is alkotó művészek számára ez a szituáció remek alkalmat biztosít technikai tapasztalataik, ismereteik mellett nézeteik, eszméik kicserélésére is. A közös munka tehát nemcsak az egymásnak nyújtott tényleges manuális segítséget jelenti, hanem a tevékenység közben egymás készülő művéről, művének „ürügyén" természetes módon kialakuló gondolat-, információ- és véleménycserét is. Az alkotótelepek nyilvánosak, a legtöbb esetben a szabad ég alatt működnek, a munka a közönség szeme láttára folyik, amely így „részesévé" válhat a munkafolyamatnak. Az eredményeket, illetve a kudarcokat az elkészült művekből kialakuló gyűjtemények mutatják. A magyar symposion-mozgalomnak egy általános közművelődési politikába kellett beilleszkednie. Sokféle programmal lehet egy alkotótelepet elindítani - olvashatjuk a nagyatádi művésztelep 1975-ben és 1976-ban készült alkotásait bemutató katalógus bevezető soraiban. Az adott programnak azonban csak akkor van lendítő ereje, ha a működtető közösség saját gazdasági, történeti vagy művészeti hagyományaira épül. 6 A nagyatádi symposion megteremtése előtt Magyarországon számos helyen, például Villányban, Kecskeméten, Egerváron, Siklóson, Nyíregyháza-Sóstón működtek már alkotótelepek. A hazai viszonyokon belül a nagyatádi művésztelep sajátosságát a hely saját hagyományai adták meg. Somogy megye délnyugati része fában gazdag terület, a fa megmunkálásának, a népművészeti fafaragásnak nagy tradíciói vannak. A létrejövő nagyatádi telep alapanyagának kiválasztásánál ez volt a meghatározó. A művészettörténész szerint: ,j\ki a fát választja anyagául, megőrizni kívánja a múltból azt, ami kulturális érték." Ugyanakkor figyelmeztet arra is, hogy: „...minden faszobor eredetileg élőfa volt, s életének sajátosságait, történetét...egyéni karakterét megőrzi akkor is, amikor nyersanyaggá változik a művész kezében." 1 Az alkotótelep gyökerei A nagyatádi művésztelep hivatalos megnyitására 1975. június 2-án került sor. A szervezés munkálatai alig egy évvel korábban, 1974 májusában indultak meg, de az alkotótelep története ennél sokkal korábban kezdődött. Amennyire jól dokumentált és nyomon követhető a telep szervezésének folyamata, annyira nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy kitől, kiktől ered a nagyatádi művésztelep létrehozásának gondolata. Egy böhönyei származású fiatalember, Rumi Attila élethivatásául a faszobrászatot választotta. Hogy ehhez megfelelő művészeti és élettani ismeretekkel rendelkezzen, a Pécsi Tanárképző Főiskola biológia-rajz szakára iratkozott be, és ott szerzett diplomát. 1969-ben került Nagyatádra, ahol alkalma és lehetősége volt, hogy hivatását s egyben szenvedélyét gyakorolhassa, a fával így vagy úgy barátságban lévő emberekkel (mesteremberekkel, erdészekkel), 4 Az Elnöki Tanács a 7/1971. számú határozatában rendelte el Nagyatád nagyközség várossá szervezését. 5 Bencsik: 5. p. 6 Nagyatádi Nemzetközi Faszobrász Alkotótelep címmel jelent meg az első két alkotóidényben készült műveket bemutató katalógus. 7 S. Nagy Katalin: Nagyatádi Faragó Alkotótelep. In Somogy. 1975/4. 91. p. (A továbbiakban: S. Nagy)
