Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 34-35. (Kaposvár, 2004)
Szántó László: Az első Nagy Imre kormány programja és a helyi tanácsok
- a szocializmus bevezetésének időszakában - elsősorban nem is a helyi pártszervezetek, hanem a felsőbb (járási, megyei) párt- és tanácsi szervek közvetlen felügyeleti és adminisztratív intézkedési jogköre alapján határolta be totálisan a községi tanácsok működését. A pártszervek intézményes és informális módon, a szoros politikai ellenőrzés eszközeivel, de nem egyszer közvetlen hatáskör-elvonással, beavatkozásokkal érvényesítették a felsőbb politikai akaratot. A helyi tanács, illetőleg a közélet adminisztratív irányításának és felügyeletének további fontos eszköze volt a szűk körű végrehajtó bizottságok (vb) létrehozása a tanácsi rendszerben, a kommunista párt mintájára. Ezek a kis létszámú, de annál szélesebb hatáskörű párt- és tanácsi szervek rendelkeztek az alapvető döntési és döntés-előkészítési, valamint a kinevezési jogokkal, tehát ezek érvényesítették a pártállami akaratot. A népfront, a szakszervezet és a „dolgozó parasztságot" tömöríteni szándékozó egységes szervezet lett volna - formálisan - hivatott még a népi vélemény és akarat kifejezésére. Valójában csak transzmissziós célra vagy díszletként alkalmazták azokat, amennyiben egyáltalán „életben tartották". Lásd például a Hazafias Népfront sorsát! A tanácsrendszer bevezetésének előkészítő lépéseként alakították meg 1950. június 15én az ideiglenes megyei tanácsokat és végrehajtó bizottságokat, majd pedig augusztusban a járási szerveket. Az ideiglenes szervek tagjait formálisan a népfront helyi bizottságai delegálták, de valójában az illetékes pártbizottságok hagyták jóvá. A tanácstag-választásokat óriási propaganda kíséretében, de ami ennél sokkal lényegesebb, hatalmas szervezeti és személyi előkészítő munka kíséretében rendezték meg 1950. október 22-én. Ekkoriban még listás választással jöttek létre a tanácsrendszer különféle szintű szervei. A tanácsok és a végrehajtó bizottságok élére „választott" tisztségviselők, így a vb-elnök, elnökhelyettes és a vb-titkár személyét, a törvénynek megfelelően, előzetesen jóváhagyta a felettes szerv végrehajtó bizottsága, természetesen a politikai előkészítést követően. A helyi tanácsok önálló, kezdeményező szerepének a minimális esélyét is megszüntette a totális jellegű központi államapparátus túlburjánzása, az egymást érő rendeletek, utasítások és egyéb szabályozások átláthatatlan sokasága. A vonatkozó történeti források arról tanúskodnak, hogy ezek a szervek, illetve vezetőik és tagságuk szolgai módon kényszerültek visszhangozni az irányító szervek által előírt és hangoztatott követelményeket, beleértve a „tömény politizálást", különösen a tanácsüléseken. Akik ilyen vagy olyan okok folytán nem feleltek meg az elvárásoknak, azoktól igen rövid úton megváltak. (E kérdés bizonyos összefüggéseivel később még foglalkozunk.) 3. 1953. július 4-ei beszédében Nagy Imre a szocialista törvényesség és jogrend helyreállításának kérdéskörében foglalkozott a helyi tanácsok szerepével, kiindulva az alapgondolatból: „a haza minden polgára szabadon élhessen törvényben biztosított jogaival." Kifejtette, hogy nemcsak az állampolgári kötelességek betartatása, hanem az állampolgári jogok érvényre juttatása is kötelessége az állami hatóságoknak és a helyi tanácsoknak. Az előző évek negatív jelenségeit ostorozva megállapította, hogy: „...a helyi tanácsok munkájában gyakran nem jutott kellően érvényre a népi demokratikus államélet és kormányzás alapelve, a törvényesség." Ezt követően, ha nem is hosszasan, de szólt arról, hogy a helyi tanácsok is részesei, végrehajtói voltak a tömeges törvénysértéseknek, vétkesek a lakosság zaklatásában, megsértették annak igazságérzetét. Ennek lett a következménye, hogy meglazult a dolgozó nép és a helyi tanácsok kapcsolata. A kormányfő hangsúlyosan beszélt a nem ritkán durva hangnemű, lélektelen és bürokratikus hivatali ügyintézésről is. Úgy vélte, sürgős intézkedésekkel kell garantálni, hogy a tanácsok a törvényesség és a jogrend támaszai legyenek. Csak ebben az esetben lesznek képesek az új, rendkívüli nagyságú feladatok megoldására, s így lehet a széles néptömegek aktív részvétele a kormányprogram megvalósulásának garanciája. 2 2 Szabad Nép, 1953. júl. 6.
