Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 34-35. (Kaposvár, 2004)

Vonyó Anita: „Mint az őrült, ki letépte láncát..." A Kapos-folyó utolsó nagy tavaszi árvize és annak hatásai Kaposváron 1947-ben

mellék-, majd a fővonalon is fokozatosan lehetetlenné vált a közlekedés, és bénult meg a forgalom.

31 Miután a pénteki nap folyamán az időjárás egyre kedvezőbbé vált - elállt az eső -, ha alig láthatóan is, de megindult a víz lassú apadása. Már a kora reggeli órákban látható volt a Cserben lévő transzformátor-állomás falán a lassú apadás első nyoma. A legmagasabb vízszint mérésétől déli 12 óráig 8 centimétert csökkent a víz szintje. A mentési munkálatok természetesen nem állhattak le a vízszint csökkenésével sem, hiszen az érintett területek lakossága továbbra sem volt hajlandó elhagyni otthonát, így sokan a padlásokon igyekeztek átvészelni a vészterhes napokat.

32 Szombaton, március 8-án már kora reggel szembetűnő volt az apadás, hiszen közel 1 mrel volt alacsonyabb a vízszint, mint az előző nap reggelén. Az elborított városrész egyre nagyobb része szabadult ki a víz fogságából: levonult az ár a Berzsenyi utca környékéről és a Donner elárasztott részeiről is. Az apadás hatására kikerült a vízből a fatelep iparvágányának hídja, sőt már a Cseri úton is néhol látszott az út kövezete. „Ha semmi nem várt esemény nem jön közbe, 24 óra alatt annyira leapad a víz, hogy a házak kikerülnek a veszélyes helyzetből és a kocsiforgalom is helyreállhat"- írta korabeli napilap, a Somogyi Hírlap tudósítója. A forgalom megindulását azonban még mindig akadályozták azok a hatalmas farönkök, melyeket a gyors sodrású áramlás barikádként halmozott fel az úttest teljes szélességében. Szombat délelőtt a tűzoltók és fatelep munkásai azonban ezt az akadályt is felszámolták, így a déli órákban már a gépkocsik is birtokba vehették a cseri hidat.

33 Az áradás komoly fennakadásokat okozott a vasúti forgalomban is. A Kaposvár-Budapest közötti szakaszon csak Taszárig tudtak eljutni a szerelvények, onnét ugyanis már 1 métert meghaladó magasságú víz borította a síneket. A helyzet Kaposvár és Dombóvár között sem volt kedvezőbb, hiszen a két város közti területet valóságos tenger borította a Kapós medrének teljes hosszában. Az egyetlen járható vonal a Kaposvár-Barcs közötti szakasz maradt csupán. A városi példához hasonlóan a vízszint csökkenésével párhuzamosan a vasúti pályákat is igyekeztek mihamarabb alkalmassá tenni a közlekedésre.

34 Szombatról vasárnapra virradó éjszaka erős havazás kezdődött, és félő volt, hogy a lehulló hőmennyiség egy hirtelen felmelegedés hatására ismét áradást okoz. A hőmérséklet azonban nem emelkedett jelentős mértékben, így a vízszint emelkedése nem ismétlődött meg. Hétfőre (március 10.) a Kapós teljesen visszahúzódott a medrébe, bár a víz még mindig igen magas szinten állt, de a lakott területekről mindenütt visszavonult. A helyzet normalizálódásának hatására hétfő reggel megindulhatott a vasúti forgalom az addig víz által borított szakaszokon is.

35 Árvíz után... Az árhullám elvonulása után legfontosabb feladat a károk felmérése és elhárítása volt. Minden károsultról környezettanulmány készült, melynek alapján a helyi hatóság bírálta el, hogy ki milyen összegű támogatásban részesüljön. Ennek érdekében a Polgármesteri Hivatal az érintett területeken részletes kárfelmérést végeztetett, melynek során megállapították a víz által okozott károkat, illetve azok pénzben kifejezett értékét. A felmérés eredményét az alábbi táblázatban foglaljuk össze: 31 U.o. 32 U.o. 33 Szűnőben az árvíz. In S. H. 1947. márc. 10., 1. p. 34 U.o. 35 Megszűnt az árvízveszély. In S. H. 1947. márc. 11.