Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 34-35. (Kaposvár, 2004)

Szabó Attila: Mindennapok a Szigetvári Magyar Királyi Állami „Rezső" Polgári Fiúiskolában Klebelsberg Kunó minisztersége idején

hanem az egészség megóvása legyen a főfeladata"}

17 Ennek, szerinte (is) egyik fontos színtere az iskola lehet, ahol felvilágosítanák a diákokat a betegségek okairól, és azok megelőzésének mikéntjéről. 9. Napközi otthon Az iskola, a vonattal járó tanulók számára - összhangban az iskola rendtartásával, mely szerint „az uccán, tereken, vasúti állomáson stb. épületek előtt ácsorogni, játszani, csoportosulni nem szabad. Vendéglőkben, kávéházakban az állandó lakást és étkezést nem engedjük meg, sőt ilyen mulatóhelyek látogatását is tiltjuk"

u>t - napközi otthont működtetett. A reggeli vonatok érkezésétől az oktatás kezdetéig, majd a „csekély" díjért kapott meleg ebéd után a vonatok indulásáig tanári felügyelet alatt tanulhattak és játszhattak a vidéki növendékek. A napközi havi térítési díja az 1924725-ös tanévben - az inflációs állapotokat jól tükrözve - 2 kg búza (vagy annak egyenértéke), a stabilizáció után, például az 1929/30-as tanévben 1 pengő volt. A napközi-otthon az iskolát látogató 10-14 éves korosztály elkallódásának megakadályozásában játszott igen jelentős szerepet, hiszen az iskola növendékeinek többsége vidéki volt. Az 1930/3l-es tanév menetrendi változásai következtében a tanítás után a vonatok indulásáig mindössze 5 percet kellett várakozniuk a diákoknak, így a napközi otthon fenntartása feleslegessé vált. 10. Jótékonyság Egyetlen közösség sem működhet tagjainak egymás iránti szolidaritása nélkül. Egy nehéz helyzetben lévő országban pedig még nagyobb szükség van e polgári magatartásformákra és viselkedésmintákra. A szűkös megélhetési viszonyok dacára a tanulók mindenkor „készséggel" áldoztak jótékony célokra. A „készséggel" felajánlott konkrét összeget a mindenkori tandíjjal együtt kellett befizetniük, például a somogyi tanítók házalapja (1922/23), a József szanatórium (1922/ 23), a Zsófia gyermekszanatórium (1922/23), a Jókai síremlék (1924/25), a polgári iskolai tanárok segély- és házalapja (1924/25), a Gyermekvédő Liga (1924/25), a menekültek temploma (1924/25), az árvízkárosultak (1925/26), a polgári iskolai tanárok üdülőháza (1925/26), a diáknyomort enyhítő akció (1926/27) és a Csengery szobor (1926/27) javára. A gazdasági stabilizációnak köszönhetően a '20-as évek második felében azután már egyre ritkábban kérték a szülők anyagi áldozatvállalását. Persze nem csak adtak, hanem kaptak is az iskola tanulói. A legszegényebb diákok - az Ifjúsági Segítő Alapnak köszönhetően - ingyen jutottak tankönyvekhez, melyeket aztán a tanév végén vissza kellett adniuk. Az alap vagyona a rendszeres gyűjtéseknek köszönhetően, valamint a tankönyvkiadó cégek adományai révén folyamatosan gyarapodott. Az iskola és a község polgárainak együttműködését bizonyítja az az erkölcsi és anyagi támogatás, mellyel az iskolát segítették céljai elérésében. A felajánlásoknak köszönhetően jött létre többek közt a cserkészalap, és indulhatott meg a mezőgazdasági oktatás az erre a célra átengedett két holdnyi területen. Sokan tettek anyagi és eszközfelajánlást a cserkészek, az ifjúsági könyvtár, az ifjúsági sportegyesület, az Ifjúsági Vöröskereszt, a tanári könyvtár és a tantárgyi szertárak javára. Többen ajánlottak fel pályadíjat és pénzjutalmat például a földrajzban, a kézimunkában, a mezőgazdaságtanban és a rajzban kitűnt és legjobb előmenetelt tanúsító diákok jutalmazására. Voltak egészen konkrét felajánlások is, amit például egy mennyiségtani tétel megoldójának, valamint a Vae Victis c. költemény legjobb szavalójának javára tettek. 117 Raksányi Árpád: Az állam az egészségügy szolgálatában. In Délvidék, 1929. márc. 31. 118 Rendtartási és előmeneteli könyv. 4. p.