Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Kaposi Zoltán: Egy középbirtokosi família 100 éve Somogy vármegyében (A Somssich-család felemelkedése)

s 33 darab 17. századi kiadású is. A könyvtár állományában egyetlen magyar nyelvű mű sem volt, többsége latin és német nyelvű alkotás.

66 A könyvek elhelyezése a Sárd melletti sörnyei kastélyban történt, a leszármazottak pedig hitet tettek az állomány megőrzése és szaporítása mellett. Főleg Somssich Miklós fejlesztette azt szisztematikusan, aminek eredményeképpen a 19. század közepére már több mint 2000-es állomány-gyűlt ott össze. Vizsgáljuk meg a két testvér további pályáját! 2/1. Somssich Miklós ága. Somssich Miklós lelt a família egyik legismertebb tagja a 19. században. Otthoni, pécsi és kanizsai tanulmányok után jogi pályára készült, 1805-ben már prókátori censuráját adta be. Ám a fényes hivatali pálya helyett apja halála, s anyja kérése miatt hazament Sárdra, s felügyelte a gazdálkodást. 1806-ban, 22 évesen aljegyző, de még ugyanabban az évben másodjegyző lesz a vármegyénél, míg 1809-ben már főjegyző. 1810ben megnősült, felesége Kajdacsy Josefa, egy Baranya és Tolna megyében is befolyásos középbirtokos család leszármazottja. 1811-ben született első gyermekük, Pál. Ugyanebben az évben Somssich Miklós Somogy megye országgyűlési követe lesz, s a diétán a felsőbüki Nagy Pál és Vay József irányításával szerveződő ellenzék egyre meghatározóbb fiatal alakjává nőtte ki magát. Nagyon hamar kialakult liberális nézetrendszere, amit későbbi politikai tevékenységében is aktívan képviselt. 1813 után megválasztották a megye alispánjává, ami megint csak ritka volt egy alig 30 éves ember esetében. A harmincas években követként részt vett a reformországgyűléseken, s a Deák-csoporthoz tartozván annak egyik vezéralakja volt. Radikalizmusát alkalmanként még Széchenyi István sem szerette. Az 1839/40-es diétán képviselte utoljára megyéjét, helyét aztán fiának, Pálnak engedte át. A későbbiekben azonban már nem politizált, utolsó politikai fellépésére 1861-ben került sor a vármegyében. Hosszú házassága alatt Somssich Miklósnak három fia (Pál 1811-ben, Lőrinc 1819-ben és János 1824-ben), illetve két lánya (Mária és Terézia) született.

67 Közismert Somssich Miklós személyéről, hogy visszafogott természetű ember volt, s ugyanakkor a végtelenségig humanitárius alkat. Ez az emberi kapcsolatait, s nem utolsósorban a birtokain élő népességgel való bánásmódját is alapvetően meghatározta. Feljegyezték róla, hogy a család birtokait jelentősen gyarapította, ahol lehetett venni valami kis birtokot a sárdi-nagybajomi gazdasághoz szervesen összekapcsolva, arra már rá is tette a kezét. Nagy hatalmú és nagy befolyású ember volt a vármegyében, aki természetesen nem riadt vissza a birtokgyarapítást illetően különböző jogi trükköktől, főleg a környék kisebb birtokosai tartottak tőle. Birtokgyarapítási eredményességét jól mutatja az is, hogy az 1812-es birtokegyezség alkalmával még csak 9780 holdja volt, ám ezzel szemben 1840-ben már 14 407 magyar hold tulajdonosaként jelenik meg a vármegyei conscriptiókban.

68 Már 1823-ban megbízta két alkalommal is Kapotsfy Mátyás kaposvári ügyvédet, hogy derítse föl és tájékoztassa őt a vármegyében eladóvá váló földekről, az információért 300 forintot fizetett az ügyvédnek. A tudatos birtok- és gazdaság építést mutatja, hogy a megszerzett földterületek kizárólagosan a Sárd és Nagybajom központú uradalom körül helyezkedtek el. Jellemzően mutatja például ezt a folyamatot, ahogyan Sörnyepusztát és Szövécset megszerezte. Ezek a települések jó természeti adottságokkal rendelkeztek, Sörnye például 1800 holdas tiszta allodiális határral bírt. Az 19. század elején ezen a területen nyolc tulajdonos osztozkodott, s ezek között csak a Véssey és a Thulmon-família egy-egy tagja rendelkezett 66 Kanyar József, i.m. 1983. 263-264. p.; illetve: Kaposi Zoltán: Földbirtokosok és a kultúraközvetítés a Dél-Dunántúlon a 18-19. században. Magyar Történeti Társulat Vándorgyűlése, Pécs. 2002. (Megjelenés alatt.) 67 Somssich Miklós életrajzához lásd: Véssey Lajosné, i.m. 1944. 26-39. p., illetve Csánki, 628. p. 68 SML. Cons. Poss. 1840.