Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Sipos József: Nagyatádi Szabó István és az 1922-es választások Somogyban

tus lelkész. Melléjük képzeljük oda a presbitereket, akik általában a tekintélyesebb és felkészültebb közép- és gazdagparasztokból kerültek megválasztásra, tehát demokratikus vezetői és hangadói voltak a helyi parasztságnak. Ez igen nagy befolyást jelentett! A református lelkészek azonban másképpen is segítették Nagyatádi Szabót és híveit. Ezt jól példázzák a Kaposvárvidéki Lelkészkör május 2-ai értekezletén történtek: itt Csertán Márton kaposvári lelkész, aki addig a lelkészkör elnöke volt, lemondott tisztségéről és helyette Kovács József kaposszentbenedeki lelkészt választották meg. O felhívta társai figyelmét a Délmagyarországra és annak „legszélesebb körben való bevezetését javasolta," amit azok elfogadtak. Ez egyértelmű kiállás volt a liberális, agrár-demokrata irányzatú lap, illetve Nagyatádi és a parasztság mellett.

60 Ez persze nem maradt ennyiben! Kovács József, mivel meg volt győződve, hogy némely oldalról gáncs és éppen nem jóindulatú megítélés éri" cselekedetét, ezért május 7-én vezércikket írt „A Délmagyarországnak a - Délmagyarországról" címmel. A lelkészi körben tett javaslatát azzal indokolta, hogy a lap „a fejlődő, vívódó, nagy erőfeszítésekkel felfelé kapaszkodó kisgazdatársadalom érdekében a legértékesebb szolgálatot teljesíti. Igazi kulturmisszió, a legtöbb oldalú népnevelés az, amelynek sin párján vezeti az egyéb osztályhoz tartozó kis egzisztenciák mellett a földmívelőnépet." Ezt az értékét az sem csökkenti - írta -, hogy e lap a pártpolitika szolgálatában is áll, mert a falu igazi irányítója ezáltal lehet. Azért állította e lapot a ,falu önállóinak, lelkészeknek és tanítóknak" a figyelmébe, mert az ő „lelkük a leghívebben együtt érez a néppel." És amíg a testület azt látja, hogy e „lap a szabadságért küzd, a szabadságjogok bátor harcosa, a történelem lelkének hívatott magyarázója, az egyenlőség és testvériség terjesztője, addig szent hivatása és kötelessége" minden erejével megbecsülni ezt a lapot, mint „szövetséges fegyvertársat."

61 Kovács cikke is bizonyítja, hogy Somogyban Nagyatádi Szabó pártját, illetve ekkor már az Egységes Pártot hogyan segítették a református lelkészek és tanítók. Kiállásuk óriási eszmei és ideológiai segítséget jelentett a pártnak, illetve jelöltjeinek. E magatartásuk azonban, mint látni fogjuk - nem volt teljesen egységes. A kaposvári választókerület székhelyén Hoyos Miksa április 26-án este a zsúfolásig megtelt Füredi utcai Boldizsár-vendéglőben tartott választási gyűlést, amelyen elsősorban kisgazdák, kisiparosok és munkások vettek részt. Ifjú Sámik József kisgazda köszöntője után Hoyos a „társadalmi osztályok között fennálló ellentétek elsimításáról," a munkáról beszélt, de ígéreteket nem tett. Mégis megtapsolták, majd a kíséretében lévő Mayer Bertalan a kisiparosok helyzetével foglalkozott, és azt bizonygatta, hogy az ő érdekeiket csak Hoyos védheti meg. Rózsa Ignác a munkásokat hívta fel csatlakozásra, amit Róna Jenő magánhivatalnok is szorgalmazott.

62 Május elejére kiderült, hogy Kaposvárott a Magyarországi Szociáldemokrata Párt hivatalos jelöltje Sávolt János, a famunkások szakszervezetének egyik ismert vezetője. Az első szociáldemokrata kampánygyűlésre azonban nem tudott a városba utazni, helyette Sally Endre, a szombathelyi II. kerület MSZDP-jelöltje tartott beszédet. A Délmagyarország reálisan és MSZDP-ellenesség nélkül tájékoztatott a gyűlésről és a beszédről. Még Sally olyan éles kritikáját is közölte, mely szerint a Kisgazdapártot kibővítése során „elöntötték a mágnások és lej aratták."

63 60 Délmagyarország, 1922. V. 3. 2. p. Csertán Mártonról Nagy Imre befejezetlen önéletírásában többek között ezt írta: "Demokratikus érzelmű, felvilágosult gondolkodású ember volt, ami a hitoktatásban éppúgy, mint lelkészi tevékenységében megmutatkozott." (Nagy Imre: Viharos emberöltő. Nagy Imre Alapítvány. Bp. 2002. Szerk. lektor: Vészi János. Az utószót és a jegyzeteket írta: Szántó László. Lásd: 31. p.) 61 Délmagyarország, 1922. V. 7. l.p. 62 Uj-Somogy, 1922. IV. 27. 3. p. 63 Délmagyarország, 1922. V. 3. 2. p.