Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)
Kaposi Zoltán: Egy középbirtokosi família 100 éve Somogy vármegyében (A Somssich-család felemelkedése)
kezén lévő viszlói birtokrészt vette meg 2022 forintért. 15 1763-ban Mérey Lajos a korábban már zálogba adott viszlói jószágrészét hagyta továbbra is Somssich Antalnál, 10 évre szólt a szerződés, 200 forintjába került a hitelezőnek, s kikötötte, hogy a bérlet idején minden földesúri jog Somssichot illeti. 16 Somssich állandóan adott kölcsön az örökös pénzhiányban szenvedő thóti Lengyel-család tagjainak kisebb-nagyobb összegeket, így például Lajosnak 1761-ban egy éves lejáratra, 6 %-os kamattal 7000 ezüst forintot, 1779-ben Imrének 22 000 forintot, 1780-ban szintén neki 10 000 forintot hitelezett. Ezek az összegek egy korabeli középbirtokostól hatalmas summának minősülnek, ám ugyanakkor az akkori gyakorlatnak megfelelően zálogbirtokot is szerzett kölcsöneivel. 17 Említsük meg még, hogy 1740-ben megszerezte Gotthal Gábortól a Gige faluhoz tartozó Nagypusztát is. 18 A Somlyay-Faiszy-féle birtokokhoz hasonló fontossága lett a Somssich-jószágok szempontjából a Nagybajom-környéki Koroknyay-hagyaték leszármazásának. Ezek a földek egy 1726-os összeírás szerint Nagybajom, Kisbajom és Lukafa környékén helyezkedtek el, a három falu mellett még 20 puszta tartozott ehhez az uradalomhoz. 19 Itt is népes famíliák kezén hagyományozódott tovább a mintegy 70 ezer holdas birtok, ebből következően nem lehetett nehéz kikerekíteni a sárdi uradalmat itteni földekkel. Somssich a század közepe felé vásárlásokkal növelte meg földjét. A Koroknyay-örökös Kovács (Gyergyevics) Józseftől vette meg 1740-48 között Csertő falut néhány tartozékával, ami korábban Madarász László birtoka volt, aki a Rákóczi-szabadságharc utáni békés időkben több mint 10 évig volt a vármegye alispánja, ám korábbi adószedői tevékenységéről nem tudott elszámolni, s így 1727-es halála után vagyonát elkobozták. (Az ügy sikkasztási háttere pontosan ma már nem követhető nyomon, az is elképzelhető, hogy egyéb tényezők is közrejátszottak az ügyben.) 20 A Bárdudvarnok melletti Kopaszhegypusztát is Kovács Józseftől vásárolta meg, akárcsak a nagybajomi birtokrészt. Az 1767-es, valamint a megismételt 1768-as nagybajomi úrbéri tabellák alapján Somssichnak még mindössze egy úrbéres zsellére volt Nagybajomban, később azonban jelentősen megnövelte földjeit. A sárdi-nagybajomi birtokokhoz kapcsolták a Zselic szélén lévő, jó termőfölddel rendelkező szerászlói, gigei, illetve a délen lévő markóci birtokrészt is. 1767. január 23-án Mária-Terézia királynő elrendelte Magyarországon az úrbérrendezést. A Dunántúlon még ebben az évben lezajlottak a birtokfelvételek, összeírták a telkes jobbágyokat, házas zselléreket, valamint a hazátlan zselléreket, kikérdezték őket a kilenc kérdőpontnak megfelelően, s meghatározták kötelezettségeiket, jogaikat, s hosszú távra rögzítették a kezükön lévő földek méretét. Somogyban viszonylag gyorsan, 9-10 hónap alatt lejátszódott a folyamat. Mivel az egész országban végrehajtották az ugyanolyan elvek alapján készített rendezést, így a magyarországi gazdaságtörténet-írásnak igen becses forrása ez összeírás, főleg azért, mert minden falura öt példányban készült, s vagy a vármegyénél vagy az uradalmicsaládi levéltárakban csak megmaradt egy példánya. Éppen ezért érdemes megállni egy pillanatra s összegezni azt, amit Somssich Antalnak mintegy 25 év alatt sikerült szereznie. 1767-ben az úrbérrendezéskor felvett adatok szerint Somssich Antal Somogy vármegyei birtokai már két nagyobb birtoktestre oszlottak. 21 Egyrészt ott volt az adományba kapott 15 MOL. Madách-családi levéltár. 16. cs. 17.sz. 16 VUL. Perek, 1785-89. 17 Tóth Tibor: Hitelezők és adósok. Budapest, 1979. 73. p. 18 Vasdényey Imre: Ósi birtokok és birtokosok Somogyban. Kaposvár, 1922. 16. p. 19 Csánki, 595-599. p. 20 Ugyanott. 21 Az adatokhoz lásd: SML. Úrbéri összeírások, 1767. illetve: Az úrbéri birtokviszonyok Magyarországon Mária-Terézia korában. Dunántúl. Budapest, 1971. Táblázatok.