Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Sipos József: Nagyatádi Szabó István és az 1922-es választások Somogyban

István, a másodikban pedig dr. Barla-Szabó József ellenjelöltek nélkül nyerte el mandátumát. A marcali és a tabi választókerületben viszont Nagyatádi Szabó két régi híve elveszítette a mandátumát, a kaposvári, a nagybajomi és az igali kerületben pedig pótválasztásra került sor. Az országos eredmények a következőképpen alakultak az első fordulója után: az Egységes Párt és a kormányt támogató pártok összesen 88 mandátumot nyertek, míg az ellenzéki pártok együttvéve csak 14-et. 10 kerületben pótválasztás kellett tartani az egységes párti és ellenzéki jelöltek között, 19 választókerületből május 30-áig még nem érkezett jelentés, mely utóbbiak közül 5 helyen titkos szavazással történt a választás."

1 Június elsején - a választások második szakaszában - Budapesten kívül még 74 kerületben volt választás, melyből 60 helyen nyílt szavazással választottak képviselőt. Mindezek eredményeként június 3-án a Délmagyarország azt írta nagybetűs szedéssel, hogy „Százhúsz mandátuma van eddig a kormányzó kisgazdapártnak. " Az ellenzéki pártok összes mandátumainak számát 25-re becsülte, de arról is írt, hogy 108 kerület eredménye még ismeretlen. A „Többség" c. vezércikk szerint a dualista hagyományok miatt, azaz, mert a Függetlenségi 48-as Párt általában ellenzéki volt, és az fejezte ki a nép valóságos vágyait, a magyar nép mindig gyűlölte a választásokon kialakult politikai többséget. Sőt! Ez még most is így van. És ezen az sem változtat, hogy Nagyatádi Szabó „személyén át a többséghez tartozik nagy részben,... mégis szívesebben látná nagyatádi Szabó Istvánt is az ellenzékben." A cikkben azt prognosztizálták, hogy mégis ,/negindult az a folyamat, amely a többség iránt érzett ellenszenv elmúlását mutatja és a nemzet lassan vágyódva kutat a nagy egyesülés után." A vezércikk valóságos, és a dualizmus pártstruktúrájából fakadó társadalomlélektani problémára mutatott rá. A szerző elfogult és politikai érdekek által vezérelt, mégis olyan kérdésről írt, amellyel az akkori politikusoknak és a ma történészének is számolnia kell. A dualizmuskori függetlenségi ellenzékiség parasztságra gyakorolt nagy hatásának az új korszakhoz való igazításáról van szó. Ez a konszolidáció szempontjából kétségtelenül nemzeti érdek is volt, de az is vitathatatlan, hogy a korábbi paraszti ellenzékiség egy jelentős részének az Egységes Párt általi integrálása az uralkodó politikai elit érdekeit is szolgálta. Abban pedig csak reménykedni lehetett, hogy Nagyatádi Szabó és hívei az új kormányzópárton belül is tudják majd érvényesíteni a birtokos parasztság érdekeit. Ilyen belpolitikai helyzetben és politikai miliőben került sor június 3-án, vasárnap Kaposvárott, illetőleg a nagybajomi és az igali kerületben pótválasztásra. Mint láttuk, Kaposvárott gróf Hoyos Miksa hivatalos egységes párti jelölt és Sávolt János, az MSZDP jelöltje maradtak versenyben. A szavazás nyugodtan zajlott, egyáltalán nem volt olyan nagy az izgalom, mint az első fordulóban. Az első két órában még majdnem ugyanannyian jelentek meg a szavazáson, mint az első alkalommal: az akkori 1875 helyett most 1825-en, azután arányaiban egyre kevesebben. 11 óráig Hoyosra 1775, Sávoltra 919 fő szavazott. E különbség az idő előre haladásával fokozatosan nőtt. Délig Hoyosra 2227, Sávoltra 1100 fő, 15 óráig Hoyosra 2940, Sávoltra 1652 fő szavazott le. 17 órakor pedig már a következő eredményt regisztrálhatták: Hoyosra 3944, Sávoltra 2193 szavazat jutott. Tehát a kaposvári pótválasztásokat, ahogy ez várható is volt, gróf Hoyos Miksa, az Egységes Párt hivatalos jelöltje nyerte 1974 szavazatnyi többséggel. Ugyanakkor Sávolt János és a helyi szociáldemokraták jelentős politikai tőkét mondhattak magukénak, mert - a nyílt szavazás ellenére - a leszavazottak több mint harmada őket támogatta. A választási eredményt a Délmagyarország így kommentálta: „Két jelöltre szavaztak a választók, olyan két jelöltre, akik közül az egyik a polgári társadalmat képviselte, a másik pedig a marxista ideoló-