Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Sipos József: Nagyatádi Szabó István és az 1922-es választások Somogyban

hogy a kormány, vagy csak ők maguk is Ereky Károlyt támogatják. (...) 3. Hogy Hegyeshalmy és Vass miniszter urak Ereky személyes barátai, az még nem jelent sokat, sőt... semmi esetben nem zárja ki azt, hogy nemcsak a város, de a kormány is gróf Hoyost óhajtja, mint Kaposvár képviselőjét üdvözölhetni.'" Ezután a nyílt levél szerzője kifejtette, hogy a kormányzópárt vezetősége ma már tudatában van a következőknek: „1. Hogy Ereky azért lépett be a kormányzópártba, hogy mandátumhoz jusson. 2. Hogy bárhol való megválasztása esetén a pártot azonnal cserbenhagyja és a puccsista Andrássy ék táborába áll. 3. Hogy ő volt az, aki Bogyay Jenő urat felbiztatta nagyatádi Szabó István elleni Andrássy-programmal való fellépésre. Ugyancsak ő küldte Barcsra dr. Nagy Dezsőt. 4. Hogy a Somogyi Újság irányítása a múlt év októberében az országot csaknem teljes pusztulásba sodró Andrássyék szellemében történik, és hogy ugyanezt az irányt szolgálja Ereky Károly úr is. 5. A kormányzópárt vezetősége, amelynek élén gróf Bethlen István miniszterelnök áll, ezek alapján Ereky Károlyt teljes mértékben elejtette." Ezt elsősorban azzal indokolta, hogy Ereky „két miniszternek hozzá intézett privát és régebbi nexusból folyó magánlevelét kortes célokra használta fel." Ez kemény és egyértelmű állásfoglalás volt. Megmutatta, mit tudott tenni az Egysége Párt hatalmi gépezete a vele szembekerülőkkel. Az más kérdés, hogy elvtelen politikája miatt Ereky ezt megérdemelte! Jellemzőek Prácser levelének befejező sorai: minden egyes választót, kisgazdát, közalkalmazottat, kereskedőt, iparost és munkást arra kért, hogy az urna előtt gondoljon önmaga, családja és az ország érdekeire és „akkor csak gróf Bethlen István miniszterelnök úr, vezérünk szavára hallgathat és csak gróf Hoyos Miksára szavazhat. Ha akad olyan választó, aki nem így tesz, az a hazájának, a kenyéradójának ellensége és az nem számíthat a nemzet hálájára."

m Az utóbbi mondat már nyílt fenyegetés volt azok felé, akik nem a kormány és Bethlen hivatalos jelöltjére, Hoyosra szavaznak! E cikk - mint látni fogjuk -, jelentős politikai csapást mért Erekyre, ugyanis kitagadták a kormányzópártból, hiszen eddig annak nem hivatalos jelöltje volt, most ez a státusa megszűnt. Aki május 28-án, a kaposvári szavazás napján még el tudta olvasni a Délmagyarországot, arra biztosan hatottak ezek a kategorikusan kiátkozó sorok. Az aznapi újság egy másik cikke pedig Erekyre célozva már azt állította, hogy a megyében van olyan „egységespárti" jelölt, aki a választásokhoz Andrássyéktól kap pénzt. Azt is szóvá tette, hogy a Somogyi Újság tegnapi vezércikke kommunistának mondta Neubauer Ferencet, megtámadta a főispánt, „aki pedig a választási főispánok legszelídebbje", és Nagyatádi Szabót pedig azzal vádolta meg, hogy a „választási funkcionáriusoknak köszönheti egyhangú választását." Mindezeken túl Tankovits János is válaszolt a Somogyi Újság elmúlt napokban őt támadó megjegyzéseire. Hosszú, de meggyőző cikkben fejtette ki, hogy őt egyáltalán nem vezette bosszú vagy ellenszenv, amikor Ereky jelöltsége ellen foglalt állást, hanem csak a város és a megye érdeke. A kaposmérői kerületben őt már bukott képviselőjelöltnek beállító cikkekre pedig bölcsen így reagált: „én nem izgulok, nekem a képviselőség nem kenyérkérdés. Nyugodtan fogadom kerületem ítéletét.. .Miért nem lehet ez Kaposváron is így? Miért kell itt, e városban kiélezni az ellentéteket. .. ?" Végül azt tanácsolta a Somogyi Újságnak: „ne haladjon azon az úton, amelyiken idáig haladt, mert az sem nem keresztényi, sem nem felebaráti."

102 És ebben igaza volt Tankovitsnak, mert a Somogyi Újságra az elfogult, konzervatív katolikusság volt jellemző, és sajnos több alkalommal belecsúszott a felekezeti szélsőségekbe, antiszemitizmusba, amely már akkor is elfogadhatatlan volt a szabadelvű és agrár-demokrata politikusok számára. Amint a választási eredményekből ki fog derülni, a kaposvári választópolgárok többségének is! 101 Uo.: 1922. V. 28. 1. p. 102 Uo.: 1922. V. 28. 1-2. p.