Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)
Sipos József: Nagyatádi Szabó István és az 1922-es választások Somogyban
Mindez több dolgot jelez. Egyrészt azt, hogy Nagyatádi Szabó és hívei a vidéki nyílt szavazás és a Kisgazdapárt kibővítése miatt elégedetlenkedő párttagságot és paraszttömeget e határozatokkal megpróbálták arról biztosítani, hogy nem tértek el a Kisgazdapárt alapvető programjától, amelyre épül az Egységes Párt programja is. Másrészt e csatlakozásokkal újra integrálták választóikat a választási küzdelemhez. Harmadrészt így politikai erőt és hivatkozási alapot kívántak teremteni - nyilván Bethlennel szemben - e programpontjaik megvalósításához. A régi kisgazdapárti képviselők elégedetlenségét fejezte ki a március 10-én a fővárosban tartott kongresszusuk. Ott Hercegh Sándor vezetésével memorandumba foglalták sérelmeiket és kívánságaikat. Ezekkel Nagyatádi Szabó egyetértett, s ezért azokat eljuttatták Bethlen miniszterelnöknek. O azonban azokról csak a parasztvezérrel tárgyalt, de a nyilvánosság előtt nem adott választ. Ez a körülmény növelte a régi kisgazda képviselők elégedetlenségét és bizonytalanságát, amit azzal próbáltak csökkenteni, hogy Nagyatádi Szabó személye garanciája annak, hogy a volt kisgazdapárti képviselők „nem szorulnak háttérbe." 21 E bizonytalanságot az Egységes Párt Intéző Bizottságának 17-ei értekezlete sem oszlatta el. Az ekkor elfogadott ötven hivatalos egységes párti jelölt közül ugyanis csak 20-ról tudjuk egyértelműen állítani, hogy a kibővítés előtti Kisgazdapárt képviselője volt. Ezek fele Nagyatádi Szabó híve, másik fele az újkonzervatív-agrárius frakcióhoz tartozott, tizennégyen viszont a volt disszidensekhez tartoztak, a többiek politikai hovatartozása pedig ismeretlen előttünk. A március 7-ei kaposvári kisgazdagyűlésen megválasztott Somogy megyei jelöltek közül viszont csak Nagyatádi Szabó és Gaál Gaszton lettek hivatalos jelöltek. A kaposvári jelölt egyelőre Ereky Károly. 28 Ez azt is jelentette, hogy az 1922-es választásokhoz nem volt elegendő a helyi- és a megyei szervezetek támogatása, a jelölteknek meg kellett szerezniük az országos pártvezetés hozzájárulását is. A Bethlen-Klebelsberg-féle választójogi rendelet lehetővé tette az aránytalanul nagy választókörzetek kettéosztását. A kormányzópárt vezetősége a szigetvári és nagyatádi választókerület egy részéből Barcs központtal új választókerületet hozott létre, amelynek - a Délmagyarország szerint - hivatalos jelöltje dr. Neubauer Ferenc ügyvéd, az újság főszerkesztője lett. Ebben a vonatkozásban azonban, - írta e lap - a csurgói és a tabi választókerületekről sem történt végleges döntés. 29 Ezt a helyzetet viszont az Uj-Somogy a „Kibuktatják a megye négy kisgazda képviselőjét?" c. cikkében a következőképpen értékelte: „egy, a viszonyokkal teljesen tisztába lévő' egyén azt nyilatkozta, hogy értesülése szerint Csurgón nem lesz hivatalos jelölés, ott a választók szabadon dönthetnek. A megye négy volt kisgazda képviselője: Cs. Kovács István (csurgói kerület), Javós Antal, Pákozdi András és Madarász Zsigmond, akik közép- és gazdagparasztok voltak, nemcsak a kerületükben, de az Egységes Pártban sem örvendenek nagy tekintélynek, és ezért ott sem látnák szívesen őket az új parlamentben. 30 A választási küzdelem megindulását jelezte az is, hogy az igali választókerületben névtelen plakátokon támadták Javós Antalt. Ezeket Bernáth György, az igali választókerület kisgazdapárti alelnöke a Délmagyarország március 18-ai számában utasította vissza. Sajnos a vádakat nem ismerjük, a visszautasítás szövege pedig olyan általános, hogy abból nem tudunk meg semmi érdemlegeset, 31 Csak sejthetjük, hogy a Javós elleni vádak kapcsolatban lehettek az ún. Esküdt-féle panamával. Ennek visszautasítását megkönnyíthette, hogy március 22-én a 27 Uj-Somogy, 1922. III. 15. 3. p. és a III. 19. 1. p. 28 Magyar Falu, 1922. III. 19. 1. p. 29 Délmagyarország, 1922. III: 17. 1. p. 30 Új-Somogy, 1922. III. 23. 3. p. 31 Délmagyarország, 1922. III. 18. 1. p.
