Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Sipos József: Nagyatádi Szabó István és az 1922-es választások Somogyban

jelöltségét, valószínűleg azért is, mert Ereky antiszemita beállítottságú politikus volt. A kisgazdák viszont éppen ezt kifogásolták! Nagyatádi Szabó veje, Tankovits János, aki - mint láttuk, - a Délmagyarország főmunkatársa is egyúttal - erélyesen tiltakozott Ereky kaposvári jelöltsége ellen. A Világ c. radikális újság szerint ő bejelentette: Kaposvárott a „legteljesebb felekezeti béke uralkodik, amelyet Ereky kaposvári tartózkodásai alkalmávaV mindig megzavart. Ennek ellenére Ereky jelölését az intézőbizottság többsége elfogadta. Ezek után Tankovits állítólag kijelentette, hogy akkor ő Sümegi Vilmost, a Rassay-párt jelöltjét fogja támogatni.

18 Az ügy, - mivel nyilvánosságra került - ezzel nem zárult le. A Somogyi Újság, amely kormánypárti volt ugyan, de Ereky támogatója - megtámadta Tankovitsot. O pedig a saját lapjában válaszolt e vádakra, azt állítva, hogy neki egyénileg Ereky személye ellen kifogása nincs, de „két közérdekű okból kifogása van az őjelöltsége ellen." Egyrészt, mert ő úgy tudja, hogy Erekyt „nem választják meg Kaposvárott, de a város közbékéjének érdekében jelölése nem is kívánatos." Másrészt pedig a ,Jcerület is elveszhet," mert Ereky vei szemben a Rassaypárti Sümegi Vilmos győzhet. Tagadta, hogy a vitában Erekyvel szemben Sümegi támogatását helyezte kilátásba. De elismerte: vele szemben ő Kállay Tibor pénzügyminiszter jelöltségét támogatta, „akinek a személyében Kaposvár bizalma társadalomra és felekezetre való tekintet nélkül megnyilvánult." Erekyt jelöljék Zalabaksára, mert e „kerületről azt mondják, hogy könnyen meghódítható kerület." Mindezekről informálta Bethlent és Nagyatádi Szabót is, ezért Ereky „sem elejtve, sem jelölve nem lett, a kaposvári jelölést függőben hagyták." Az Erekyvel kapcsolatos kifogásairól pedig a következőket válaszolta a Somogyi Újságnak: „mindig, még áldozat és anyagi erőm megerőltetetése árán is iparkodtam a felekezeti és a társadalmi békét munkálni," de sohasem úgy, hogy „üsd a zsidót, hanem úgy, hogy dolgoztam és dolgozok." Ebben versenyre kelt a zsidó élelelmességgel is, de csak a tisztesség és a becsület határain belül. Ezért a zsidók „nem haragudnak rám". Dolgozni kell - állította s nem a „burzsujokat és a zsidókat kiirtani." Ereky ezeket sohasem mondta, ezért útjaik elváltak egymástól, mert ő kitart azon hite mellett, hogy „minden ember kivétel nélkül felebarátom, a munkás, a burzsuj és a zsidó is. Én csak egyszerű iparos vagyok, de az életből azt tanultam mondotta, - hogy „ameddig ezek az állapotok így tartanak, addig a nagyon óhajtott konszolidáció be nem következik," mert teljesen elveszítjük a külföld bizalmát, és sohasem nyerjük vissza olyan politikával, hogy „üsd a zsidót!"

19 Azért idéztük ilyen részletesen Tankovits nyilatkozatát, mert az akkori antiszemitizmus egyik leglényegesebb elemével szállt vitába és utasította azt vissza. Ez nemcsak rá, de Nagyatádi Szabóra és pártjára is jellemző már 1920-ban, és 1922-ben is. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a kaposvári zsidó kereskedők és iparosok elsősorban a Délmagyarországban adták fel gazdasági hirdetéseiket, sőt valószínűleg anyagilag is támogatták a lapot és a megyei Kisgazdapártot. Tehát Tankovits lényegében a keresztény kurzus egyik antiszemita politikusa ellen emelte fel szavát. Az antiszemitizmust elfogadhatatlannak nyilvánította és ezzel kiállt a kaposvári zsidóság mellett. Ezzel azonban nem fejeződött be a vita. Tankovits nyilatkozatának napján, tehát március 12-én vasárnap a kaposvári Katholikus Kör állást foglalt Ereky képviselőjelöltsége mellett, és elhatárolódott Tankovitstól. Erre a március 16-i Délmagyarország reagált.

20 E helyinek látszó vitának, úgy tűnik, hogy az Egységes Párt Intéző Bizottsága március 16-án azzal véget vetett, hogy Kaposvár hivatalos képviselőjelöltjévé gróf Hoyos Miksa 18 Világ, 1922. III. 9. 1-2. p. 19 Délmagyarország, 1922. III. 12. 1-2. p. 20 Uo.: 1922. III. 16. 2. p.