Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Gárdonyi Máté: Mindszenty József somogyi plébánia-alapításai

Új lelkipásztori hely Anyaplébánia Filiák Katolikusok/ Protestánsok száma A szervezés foka Somogyapáti Németi ad Basal Csertő Pata Poklosi Somogyhatvan 1589/1181 (ref.) Plébánia Somogybükkösd Zákány Nemespátró Porrogszentpál 688/849 (ev.) Lelkészség 1977 oldallagos 2002 ismét filia Somogyegres Törökkoppány 586/9 (ref.) Lelkészség 1976 oldallagos 2002 ismét filia Szentgáloskér Mernye Magyaratád Pusztasomodor 1789/430 (ref.) Lelkészség Eredeti székhely: Magyaratád (1950-től önálló lelkészség) 1972 oldallagos 2002 ismét filia Zics Nágocs 840/39 (ref.) Lelkészség 1988 oldallagos 2002 ismét filia A rendelkezésre álló levéltári anyagban számos olyan helység neve is szerepel, ahol Mindszenty püspök szintén számításba vette a plébánia-alapítás lehetőségét. Ezek közül a következő helyeken később - néhány kivételtől eltekintve - közvetlen utódai, Bánáss László (1945-1949) és Badalik Bertalan (1949-1965) kormányzása alatt megvalósult a tervezett plébánia (zárójelben az alapítás éve): Balatonszárszó (1994), Bolhó (1948), Csurgó II. (1949), Fonó (1952), Iharosberény (1948), Kaposvár-Donner (Széchenyiváros, 1946), Kaposvár-Rokkanttelep (Tüskevár, Szt. József, 1987), Kaposvár-Szt. Imre (1990), Magyaratád (1950), Ordacsehi (1946), Őrtilos (1950), Ráksi (1946), Somogyjád (1946), Szabás (1946). A következő falvak azonban csak az előkészítő kérdőíveken szerepelnek, anélkül, hogy komolyabban szóba került volna a plébánia-alapítás: Balatonmáriafürdő, Balatonújlak, Baté, Bélavár, Boronka, Hajmás, Heresznye, Hollád, Jákó, Kaposkeresztúr, Kaposmérő, Kiskorpád, Mezőcsokonya, Nagyberki, Nagycsepely, Rinyabesenyő, Rinyaszentkirály, Somogyzsitfa (Somogy-fehéregyháza), Szenta, Táska, Torvaj, Vése, Zimány. Érdemes arra is kitérni, hogy a fent vázolt súlyos akadályokon, vagyis a háborús helyzeten és a gazdasági lehetőségek radikális változásán kívül mi hátráltatott még egy-egy alapítást. Számos esetben tényszerűen igazolható volt, hogy a helység alkalmatlan lenne plébániának, vagy szükségtelen az alapítás. Ez világlik ki a marcali esperesnek a püspök kérdéseire adott válaszából. Számba véve a szóba jöhető falvakat az esperesi kerületben megállapította, hogy a már említett Horvátkút „nagyon szegény község, lelkészt bizonyára szívesen venne, de eltartani alig tudna", Somogy fehéregyháza és Felsőzsitfa „talán együtt képes volna eltartani egy lelkészt", Holládnak pedig „temploma nincs, és annyira szegény, hogy lelkészt eltartani alig képes". Balatonújlakról azt olvassuk, hogy „lélekszáma és teherbíró képessége alkalmas-