Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Gárdonyi Máté: Mindszenty József somogyi plébánia-alapításai

lünk abban az esetben, ha a mater plébánosának jogköre érintetlen marad a filia fölött, a segédlelkész (cooperator, magyar szóhasználat szerint káplán) megbízatása azonban csak a plébánia területének egy részére, egy vagy több filiára terjed ki úgy, hogy ott is lakik (cooperator expositus, capellanus localis). Önálló lelkészség (vicaria perpétua, curatia - a jelenleg érvényes egyházjogban: kváziplébánia) akkor jön létre, ha a régi plébánia egy részét a püspök jogilag leválasztja, élére lelkészt (vicarius perpetuus, curatus) állít, akit felruház a teljes plébánosi jogokkal és kötelességekkel. Erre a közbeeső' állomásra akkor van szükség, ha valamilyen okból, többnyire a templom vagy a javadalom hiánya miatt plébánia alapítása még nem lehetséges. E feltételek teljesülése esetén lehet ugyanis valódi plébániát (paroecia) alapítani.

57 A jogi fogalmakat azonban nem mindig használták pontos jelentésük szerint. Maga Mindszenty következetesen plébánia-alapításokról, 34 plébániáról beszél, holott a szó szoros értelmében az ő kormányzása alatt csak két plébánia-alapítás történt: Magyaratádon (ami igen rövid időn belül megszűnt) és Darányban. A legtöbb alapítás a lelkészség szintjéig jutott el, s 1945 után javadalom híján az is maradt. Az alábbi táblázat a Mindszenty püspök által alapított lelkipásztori helyek főbb adatait mutatja. A székhely után a volt anyaplébánia és az odarendelt leány egy házak neve következik. A katolikus-protestáns számarány feltüntetése azért lényeges, mert amint utaltunk rá, az alapítások egyik motívuma az volt, hogy olyan falvakban, amelyek korábban református vagy evangélikus többséggel rendelkeztek, jelentősen megnőtt a katolikusok száma, sőt nem egy esetben többségbe is kerültek. Végül a szervezés foka azt mutatja, hogyan alakult Mindszenty kezdeményezésének további sorsa. A papság létszámának fokozatos csökkenésével a legtöbb alapítás elvesztette önálló lelkipásztorát, s úgynevezett „oldallagos ellátásra" valamelyik környékbeli plébános vezetése alá került. 1989 előtt azonban nem tűnt célszerűnek a megüresedett lelkészségek mint intézmények megszüntetése, hiszen az ötvenes évek negatív tapasztalatai fényében nem lehetett kiszámítani, hogy ez milyen állami intézkedéseket provokálna ki (épületek elkobzása stb.). Az egyházi közigazgatásnak a valós helyzethez igazítása a Kaposvári Egyházmegyében 2002. január 1-jei hatállyal történt meg, amikor az oldallagosan ellátott plébániák jelentős részét filiává minősítették vissza.

58 57 Bánk József: Egyházi jog. Az egyházi alkotmányjog alapjai. Bp., Szent István Társulat, 1958. 158-159. p. 58 Az adatok a Veszprémi Egyházmegye 1946. évi sematizmusából valók (Schematismus almae Dioecesis Wesprimiensis pro anno Domini 1946. Budapestini, 1946.), melynek statisztikai része az 1941. évi népszámlálás eredményére épül. A további változásokat az egyházmegye későbbi sematizmusai (1949, 1963, 1975, 1992) tartalmazzák. - A 2002. évi átszervezésről lásd a szerzőnek a 23. sz. jegyzetben id. tanulmányában: 13-20. p.