Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)
Szántó László: Képviselő-választások Somogyban 1890-1910
Ilyen volt Kozma Sándor, Paiss Boldizsár, majd Somssich Pál, azután Lehner Sándor, ujabban pedig Szalay Károly, Kapotsfy Jenő és Makfalvay Géza. Mig azonban Kozma és Paiss idejében Somogyvármegye egészen balközép volt, addig már Somssich Pál idejében kezdett mutatkozni a szélsők velleitása. Ennek oka pedig az volt, hogy mig ő oda fönt a conservati-classicizmus tógájába burkolódzott, addig ide lent satellesei olyan elvek hirdetésével tartották össze pártját, aminőket Debreczenben is csak a két Madarász hirdetett. Ilyenek voltak: Szalay Károly, Szalay Imre, Sréter Sándor, Klementis Sándor, Kovacsics Őszinte, Németh Ignácz e.[gy] i.[dőben] kaposvári polgármester stb. Természetes következményei lettek ezen állapotnak, hogy a tisztességes politikai fegyverek hüvelybe kerültek s vigan burjánzott az izgatás, népámitás, zavarosban halászás. Mikor pedig az elhintett mag kikelt, maga Somssich Pál is megijedt annak gyümölcseitől s embereitől azzal vélt szabadulni, ha erszényét beköti előttük. Akkor meg saját pártja fordult ellene! 1869-ben bizalmasa Szalay Károly, az absolut korszak volt vizsgáló birája és Németh Ignácz kaposvári polgármester megválasztatták ellene, daczára, hogy 80000 frtot költött a választásra, Kossuth Lajost s előbb felsorolt elvtársaikkal - hozzá kell számítani még Máttyus Arisztidet és Madarász Józsefet is - magalakitották a „földosztó pártot", hirdették „zöld zászló" alatt a „zöld könyv" tanait s választott Somogyvármegye 8 ellenzéki képviselőt a legszélsők közül. Ezen eredményre végre fölocsudott nyugalmából s mozgolódni kezdett a vármegye kormányzata is. Azonban ahelyett, hogy szembe szálltak volna, zavaroktól félve ki tértek előlük, ki a netán származható ódiumok elől is és saját gyengeségük érzetében kir. biztost kértek. Mikor azonban a kir. biztos - Rajner Pál - megjött, akkorra már csönd lett, mert az izgatók czéljukat elérték s nem volt érdekükben a kir. biztos hatalmával szembe szállni. A vármegye ügyeinek vezetői pedig állítólag a vmegye reputatiója érdekében, de voltaképen a 109 saját békéjüket biztosítandó - legalább is az új választásokig - inkáb elsimítani segítettek a dolgokat, semhogy a kir. biztost támogatták volna feladatában, akkor mikor még a bajt gyökerében minden súlyosabb kellemetlenség nélkül el lehetett volna fojtani, úgy hogy 4 hónapi itt időzése után a kir. biztos csaknem avval a meggyőződéssel távozhatott, hogy talán Somogy vármegy ében nem annyira nép, - hanem inkáb király ámítók vannak! Csönd is volt a vármegyében egész az 1872 iki választásokig, mikor újra felütötte fejét a földosztó párt hydra feje hirdetve a 69 iki tanokat s ez igy tartott azóta s így van ma is. Néha, néha ugyan több kevesebb eséllyel a Szabadelvű Párt is megmérkőzött ugyan; de milyen áron? S akkor sem az elvek, hanem személyekben kell a győzelem okát keresni! S a „zöld könyv" és a „zöld zászló"! A nép között el van terjesztve az a tévhit, hogy őket az úrbéri rendezésnél az akkori hatóságok megcsalták, mert csak 1200 négyszögöles holdakat kaptak 1600 négyszögöl helyett; (mely tévhitet plausibilissé tesz a nép előtt az úrbéri és a telekkönyvi hold nagysága közötti különbség), - továbbá, hogy a balpárt 110 egy „zöld könyvet" vezet, amelybe be van irva minden választó s feljegyeztetik, hogy ki szavaz s ki nem szavaz a Függetlenségi Pártra. Legközelebb pedig, ha a balpárt jut többségbe és kormányra mint 48-ban, ismét birtokrendezés lesz és pedig akként, hogy az 1200 négyszögöles úrbéri holdak az uradalmak és nemesi birtokokból 1600 négyszögöles holdakká egészíttetnek ki. Az úrbéresek pedig, akik legelőjüket már felosztották, azok újból kapnak legelőt az uradalmak földjeiből! Azonban ezen ujabb 109 Áthúzva: jövő békéjét. 110 Áthúzva: a vármegyeházán.
