Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban 1890-1910

A választási eredmények összegző értékelését lezárandó, foglalkozni kívánunk néhány olyan politikus személyiséggel, akik képviselőként és/vagy jelöltként hosszú időn át komoly befolyást gyakoroltak a megyei közéletre, illetőleg tartósan képviselték valamelyik választókerületet az országgyűlésben. A régi gárda olyan jeles tagjai, mint a Szalay testvérek, vagy Fornszek Sándor az időszak elején fejezték be pályafutásukat. Nem tekinthető véletlennek, hogy éppen a tartós befolyással rendelkező negyvennyolcas irányzat köreiben akadtak ismét olyan személyiségek, akik több cikluson átívelően töltötték be egy vagy két választókerület képviselői helyét. Közülük is kiemelkedett a kaposvári ügyvéd, Kapotsfy Jenő, aki ezért a koalíciós időszakban főispánja lehetett a vármegyének. A somogyiak közül még feltétlenül említést érdemel Chernél Gyula nagybirtokos. A fővárosi illetőségűek, tehát „idegenek" közül a függetlenségi párti Olay Lajos "szigetvári, és a néppárti Zboray Miklós marcali kerületi képviselő jutott hasonló szerephez a parlamenti képviseletben. Valószínűleg ebben döntő szerepet játszott az érintett kerületekben élő szavazók többségének politikai beállítottsága, de feltétlenül szerepe lehetett személyes rátermettségüknek is. A megyei közélet olyan meghatározó alakjai, mint gr. Széchényi Aladár erdőcsokonyai földbirtokos és Makfalvay Géza ügyvéd, ellentmondásos és egymással bizonyos fokig ellentétes utat jártak be pályafutásuk során. A megyei nagybirtokos arisztokrácia reprezentánsa apja nyomdokain - természetes módon lépett fel először a Szabadelvű Párt színeiben. A századelőn viszont, kifejezésre juttatva e vezető réteg egyes köreinek a kormánypárti politikával szembeni elégedetlenségét, közeledett a függetlenségi irányzathoz, s a koalíció egyik vezéregyénisége Somogyban. Igaz, ekkoriban már nem kockáztatta politikai renoméját egy esetleges választási vereség ódiumával. Makfalvay Géza, nagy uradalmak jogtanácsosa talán éppen a személyes kapcsolatok folytán kezdte politikai pályáját a Nemzeti Párt képviselőjeként. Később, pártbéli társainak egy részét követve, a Szabadelvű Párt egyik vezető személyisége a századelőn, s éppen e körülmény folytán nem tudta elnyerni a kaposvári mandátumot. Az újabb politikai fordulat során főispáni kinevezéssel ismerték el a 67-es, szabadelvű irányzathoz való hűségét 1910-ben. A tanulmány végén ismételten felhívjuk az olvasó figyelmét a dolgozat elején tárgyalt főispáni jelentésre, amelyet mellékletként közlünk. Az 1890 és 1910 között megrendezett választások összesített eredményeit ugyancsak közöljük a mellékelt táblázaton.