Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban 1890-1910

ellenére Kossuth Ferenc szeptember 27-ei kaposvári gyűléséről

38 nem tájékoztatta érdemben az olvasóit. Az ellenzék helyi kiadványai ebből az időszakból sem maradtak fenn, így nem áll rendelkezésre elégséges információ e pártok somogyi kampányának tartalmi kérdéseiről. A jelöltállítás alakulását befolyásolták azok a korábban már ismertetett személyi és szervezeti változások, amelyek végbementek az egyes pártokban, illetőleg a pártok között. A kormánypárt nevében ekkor sem lépett fel jelölt a reménytelennek tartott lengyeltóti és szigetvári kerületben, bár az utóbbi esetben szó volt Biedermann indulásáról. A függetlenségiek körében ismét a kaposvári kerület okozta a legtöbb gondot, miután Kapotsfy Jenő politikai hovatartozásának megítélése ebben az időszakban is bizonytalan volt. A Pesti Hírlap tudomása szerint a két irányzat megegyezett volna a jelöltállítás összehangolásáról,

39 de a megyében történtek ezt nem igazán támasztották alá, ugyanis például a tabi kerületben két függetlenségi párti jelölt indult a választáson. A szavazáson résztvevők végül 16 jelölt közül választhatták ki a 8 somogyi képviselőt úgy, hogy két kerületben is csak egy-egy képviselőjelölt mérettette meg magát.

40 A választójoggal rendelkezők száma valamelyest, mintegy másfélezerrel emelkedett 1890 óta, miután a hivatkozott 1889. évi törvény alapján nem zárták ki a választójogból azokat, aki nem fizették be előző évi adójukat. A részvételi arány 76 %-os, azaz valamivel kisebb mértékű, mint az előző választások alkalmával. A kormánypárt csak a szavazatok alig több mint egyharmadát kapta, s mindössze két mandátumot szerzett ezen a választáson. A párt heterogén jellegét érzékelteti az a tény, hogy somogyi illetőségű jelöltjeinek többsége az agrárius és a nemzeti irányzathoz sorolható. A Függetlenségi Kossuth-párt nagyon sikeresen szerepelt, elnyerve 5 képviselői helyet a voksok közel 60 %-ával. Ugyanakkor a szavazók elbúcsúztatták a politikai élettől Szalay Károlyt, aki közel félévszázada a megyei közélet egyik meghatározó személyiségének számított. Az újabb idők helyi nagyságai közül nem szerzett mandátumot Makfalvay Géza, viszont ellenfél nélkül nyert Kapotsfy Jenő a lengyeltóti kerületben. A Néppárt marcali győzelme kapcsán utalnunk kell a pártnak a közvetlenül szomszédos Zala megyei kerületekben elért sikereire. Ebben a régióban egyfelől az átlagosnál magasabb volt az egykori kis- és középnemesi birtokosság aránya, kiknek túlnyomó többsége deklasszálódott a tőkés átalakulás során. Ugyanakkor a birtokos parasztság a számát és gazdasági erejét tekintve is gyengébb volt az átlagosnál, erőteljesebb volt a nagybirtokosok, az uradalmak befolyása ezen a hagyományosan katolikus túlsúllyal bíró vidéken. A vázolt körülmények folytán könnyebben szereztek befolyást az antikapitalista, nemzeties célokat, a keresztény értékek és érdekek védelmét hirdető politikai mozgalmak. A somogyi választási eredmények ismét jelentősen eltértek az országostól, bár összességében is gyengült a Szabadelvű Párt hatalmi pozíciója. A szomszédos megyék közül csak Tolnában szerepelt hasonló eredménnyel a függetlenségi irányzat. Zala megyében megerősödött a Néppárt befolyása, Baranyában pedig a kormánypárt szerezte meg a mandátumok többségét. Az 1901. évi parlamenti választás történetének lezárásaként érdemes röviden felidézni a Somogy szerkesztőjének a választásokról közzétett értékelését. A Tiszta választások c. írásban úgy vélekedett, hogy alig-alig történt visszaélés, korrupció, másként fogalmazva etetésitatás és pénzosztogatás. Sajátos látásmódot tükröz a cikk azon megállapítása, miszerint a nép nehezen vette tudomásul ezek elmaradását.

41 38 Somogy, 1901. szept. 29. Kossuth somogyi választási körútjáról az országos ellenzéki lapok mellett a Pesti Hírlap is közölt rövid tudósítást a szeptember 28-ai számában. 39 Pesti Hírlap, 1901. szeptember 28. 40 Közp. Vál. 1901. évi képviselő-választások iratai. 41 Somogy, 1901. október 13.