Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban 1890-1910

A somogyi választási eredmények sajátos erőviszonyokról tanúskodtak regionális összevetésben is. A szomszédos dél-dunántúli megyék egyikében sem szerepelt a kormánypárt ilyen eredményesen, holott korábban jobb pozíciókkal rendelkezett. Zala megyében átütő sikert aratott a Néppárt, s mindössze egyetlen kerületben született kormánypárti győzelem. Baranyában viszonylag jobb eredményeket ért el a Szabadelvű Párt, de a mandátumok többségét ebben a megyében is az ellenzéki pártok nyerték el. Ugyanez volt a helyzet Tolna megyében, azzal a különbséggel, hogy itt a függetlenségiek szerezték meg a képviselői helyek kétharmadát. Összességében úgy értékelhetjük a választást, mint amelynek a kimenetelét meghatározták a kormányzatnak a teljes közigazgatási, hatalmi apparátust igénybevevő erőfeszítései, valamint a függetlenségiek belső megosztottsága. Az 1896. évi választások nem kevés mandátumának törvényességét megkérdőjelezték, különösen a vesztes függetlenségiek. Az újjáválasztott képviselőház első üléseinek egyik állandó napirendjét képezték a kormányzat által elkövetett választási visszaélésekről és erőszakos akciókról szóló ellenzéki felszólalások.

30 Somogy esetében Biedermann Rezső báró mandátumát támadta meg visszaélésre hivatkozva a Kossuth-párti Olay Lajos, aki szoros küzdelemben maradt alul a választáson. A beadvány szerint a képviselő nem volt választható, mert nem felelt meg az állampolgársági ideje a törvényi előírásoknak. A szigetvári kerület községeiben aláírásgyűjtést indított a Függetlenségi és 48-as Párt választmánya, s e gyűlések közül többet is csendőrökkel kergetett szét a járási főszolgabíró. A párt akciója, ha nem is a tervezett módon, de eredménnyel járt, ugyanis Biedermann lemondott a képviselői tisztéről, s az 1897 áprilisában megrendezett időközi választáson Olay Lajos ellenjelölt nélkül nyerte el a képviselői megbízatást.

31 1901 - A „tiszta" választások , A választási küzdelem után sem csillapodott a politikai közélet hangulata, ugyanis az uralkodó rétegek kifejlődő érdekellentétei, és a hagyományos, dzsentri középréteg zömének további anyagi romlása, párosulva a komoly veszteségeket szenvedett ellenzéki pártok csalódottságával, lassan kibontakozó és hosszan elhúzódó politikai válságot idézett elő a 19-20. század fordulóján. A kormányzatnak ugyanekkor egyre komolyabb gondokat okozott az agrármozgalmak kibontakozása, amelyek kezelése ugyancsak a politikai élet súlyos kérdéseinek egyike lett.

32 A politikai küzdelmek az osztrák-magyar gazdasági kiegyezés tízévenkénti megújítása, egyéb nemzeti követelések, valamint a választási bíráskodás kérdései mentén éleződtek ki mind a kormánypártban, mind pedig a kormány és az ellenzék között. A válságos helyzetben Bánffy miniszterelnök iránt megszűnt a többség és az uralkodó bizalma. 1899 elején Széli Kálmán kapott miniszterelnöki megbízást. A különféle egyezkedések nyomán átmenetileg megszilárdult a kormánypárt, amelybe nemzeti párti képviselők is beléptek, viszont ez 30 Lásd erről helyi viszonylatban a Somogy 1896. decemberi és 1897. januári számait. A február 1-2-ai megyei közgyűlésről szóló tudósításban arról olvashatunk, hogy a Szalay testvérek mindegyike éles hangú felszólalásban ostorozta a kormányzatot és az alispánt a visszaélésekre hivatkozva. 31 Somogy, 1896. november 15., ill. Fői./Biz./120/1896. és 9/1897. Az időközi választásról: Közp. Vál. 1897. ápr. 13-i jkv. és a Somogy, 1897. ápr. 11-ei, 18-ai számai. 32 Az uradalmas Somogyban azonnal jelentkezett a földmunkások, aratómunkások sztrájkmozgalmának a hatása. A helyi vezető körök elég felszínesen kezelték az ügyet, de pl. a főispán bizalmas levélváltása (27/1897.) is tanúskodik arról, hogy 1897 júliusában a toponári uradalomban voltak izgatások. Az augusztus 2-ai megyei közgyűlésen bemutatott évnegyedes alispáni jelentésből az is kiderült, hogy Toponáron két tót (szlovák) aratómunkást agyonlőttek a csendőrök, amikor megkísérelték fegyverrel szétzavarni a magasabb bért követelő summásokat. Jellemzőnek tekinthető, hogy a Somogy július 11-ei számában mindössze háromsoros hírben tudósítottak a munkások haláláról.