Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban 1890-1910

a lapkiadó a megcélzott közönségről: Jstennek legyen hála, hogy a megyei közönség túlnyomó része nem a hatalom fénysugaraiban sütkérező elemekből alakult ki, mert meg van annak azon független rétege, mely nem alkuszik, nem abdikál, sőt a közállapotokkal szemben táplált elégületlenségének nyílt és merész kifejezést adni, erre a kellő alkalmat megragadni elég bátor. Ez a mi táborunk, ez a mi közönségünk, melyhez ezúttal szólni kívánunk." A jelöltállítás eseményei előre vetítették a Szabadelvű Párt gyenge szereplését, ugyanis két héttel a választok előtt még nem volt egyetlen biztos jelöltje sem a pártnak. Tallián Béla főispán részletes jelentéséből azt is megtudhatjuk, hogy az előző választáson győztes 4 kormánypárti képviselő közül hárman pártot váltottak, vagy pártonkívüli, nehezen meghatározható pozícióra helyezkedtek. így fordulhatott elő, hogy a 8 közül két kerületben, - például a kaposváriban - egyáltalán nem indult kormánypárti képviselő a választásokon. A Szabadelvű Párt helyi gyengeségének és zavarodottságának jellemző tüneteként a főispán is belekeveredett egy balul sikerült jelöltállítási akcióba.

10 Széchényi Aladár gróf kivételével nem lépett fel tekintélyes vagy ismert személyiség kormánypárti programmal a somogyi kerületekben. Az előző választásokhoz képest alig változott a függetlenségi párti jelöltek személye, illetőleg társadalmi hovatartozása, tudniillik néhány nagy- és középbirtokos mellett közismert ügyvédek léptek fel a párt jelöltjeiként. A kormánypárti és az ellenzéki újság alapján arra a megállapításra juthatunk, hogy a megyei képviselőjelöltek felhívásai és beszédei, pártszínektől függetlenül, lényegében az országos politikai témákat visszhangozták, alig-alig szóltak a megyei életről, a választókerületek ügyeiről. Az ellenzéki lap január 24-ei számának címlapján közöltek egy olyan felhívás jellegű írást, amely figyelmeztette az ellenzék híveit, hogy szavazzanak kölcsönösen a másik párt jelöltjére, miután a függetlenségi párt két szárnya nem állított egymással szemben jelöltet. Meg kell jegyeznünk ezzel kapcsolatban, hogy a források alapján nem állapítható meg a negyvennyolcas somogyi jelöltek frakciók szerinti hovatartozása. A szavazás napján, 1892. január 26-án végül összesen 16 jelölt közül választhatták meg a 8 képviselőt a somogyi szavazók. Az 1892. évi választói összesítő kimutatásból kitűnik, hogy kis mértékben csökkent a választójoggal rendelkezők száma. A nemesi jogon szavazók száma - az élet természetes rendjének megfelelően - csökkent mintegy két és félszázzal, s ezt nem ellensúlyozta kellő mértékben a jövedelmi vagy értelmiségi-képzettségi alapon választójoggal rendelkezők számának csekély emelkedése. A szavazóküldöttségek előtt 13 989 választó adta le voksát,

11 ami első pillantásra igen alacsony részvételi arányt jelez. Valójában a kaposvári kerületben ellenjelölt hiányában nem volt szavazás, de Lengyeltótiban is majdnem ugyanez történt, miután az esélytelennek bizonyult kormánypárti jelölt hamar visszalépett. A szokásos számítási módszer alapján

12 megállapítható, hogy a választásra jogosultak mintegy 80 %-a adta le a voksát, elsöprő többségük az ellenzéki jelöltekre. 10 Fői./Biz./32/1892. A főispán szerint a nagyatádi kerületben jó esély mutatkozott arra, hogy hivatali titkára legyőzheti az egykor függetlenségi és antiszemita, most függetlenségi programmal fellépő Chernél Gyula ötvösi nagybirtokost. Ezért a beosztottját kampánykörútra küldte, ám időközben gróf Széchényi Aladár ugyancsak fellépett szabadelvű programmal, bár az országgyűlés előző ciklusában elhagyta a párt képviselőcsoportját. Végül a választás napján meg sem jelent Nagy-Atádon, helyette az apja jelentette be - a szavazás vége felé - visszalépését a jelöltségről. A fiatal hivatalnok számára rendkívül kínosan alakult a történet, ezért le akart mondani a közszolgálati pályáról. A főispán, mentendő a helyzetet, arra kérte a belügyminisztert, hogy küldje el külföldi tanulmányútra Pogány Józsefet. 11 SML IV. 403. Somogy Vármegye Törvényhatósági Bizottsága Központi Választmányának (továbbiakban: Közp. Vál.) iratai, 1872-1944. Az 1892. évi képviselő-választások szavazási lajstromai és jegyzőkönyvei. 12 Az ellenjelölt hiányában egyhangúnak minősített szavazás esetében a többi kerület átlagos részvételi aránya szerint vettük figyelembe annak a kerületnek az eredményét..