Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Dominkovits Péter: Somogy vármegyei szolgabírák tanúkihallgatási jegyzőkönyvei, 1677-1678 (Forrásközlés)

Tartalmi tekintetben az 1-3. jegyzőkönyv a legközvetlenebb múlt, az 1676., illetve a folyó 1677. év oly hatalmaskodásairól szól, amelyeket ákosházi Sárkány István légrádi tiszttartója, és jobbágyai révén követett el Guary Mikós és jobbágyai ellen (sertések elhajtása). Ez az esetsorozat a hódoltsági birtokigazgatásból fakadó típusügyek egyike. A hódoltságon kívül élő birtokos, a Nyugat-Dunántúl nagy múltú, jelentős pozíciókkal rendelkező családjának, az ákosházi Sárkánynak egy tagja,

33 Sárkány István ekkor a Zala vármegyei kemendi erősség (praesidium) kapitánya volt.

34 A források az ő Légrádon resideáló tisztségviselője, a nevéből ítélhetően Somogy megyei származású Iharosi Pál ura nevében elkövetett hatalmaskodásairól szólnak. Célszerű itt is hangsúlyozni: Légrádot a korabeli közfelfogás - Kiskomárom mellett - azon véghelyként tartotta számon, ahonnan a DélDunántúlt, annak hódoltsági részét a legjobban szemmel lehetett tartani. így nem csoda, hogy ott több birtokos teljes, vagy részjogkörrel meghatalmazott megbízottja resideált.

35 A 4. sz. jegyzőkönyv egy jóval korábbi, 1663-ra visszamenő esetet vizsgál, amikor is Kőrtvélyessy Magdolna tóti Lengyel István özvegyeként Guary Miklós kadarkút! jobbágyainak 13 ökrét a keszthelyi praesidium katonáinak segítségével a Lengyel család szigligeti (vég)várába hajtatta. Az ákosházi Sárkányok és a tóti Lengyelek esete joggal felvet egy társadalomtörténeti kérdést. A hatalmaskodásokban kivizsgálást kérő Guary Miklóshoz képest a nemesi társadalom mely rétegébe tartoznak a fenti családok? Már a fenti adatok is sugallják a választ: egy nagyobb térségben is csak kisbirtokosnak számító Guaryakkal szemben ők mind a ketten a Magyar Királyság dunántúli területének jómódú birtokosai (bene possessionati). Helyzetüket s katonai-hatalmi pozíció mellett a csak Somogy megyében regisztrált, fekvőbirtokaik után megállapított portaszám is jól érzékelteti. Forrásunk Zala és Somogy vármegyék 1671. november 23-án tett, az elmúlt június-július-augusztus hónapokra vonatkozó taxakivetési lajstroma. A forrás vitathatatlan torzításokat tartalmaz. Adatfelvétele esetében az természetes, hogy Somogy vármegye nyugati, Zalával érintkező keskeny területi viszonylag részletesen összeírja, ugyanakkor a messzebb fekvő települések esetében érezhető: az adatfelvétel a konkrét hatalmi pozícióknak, lehetőségeknek a függvényében történt, azaz: ameddig az adószedő ki tudott és mert menni.

36 A csonka törvényhatóságról ezért is torz a kép, és ennek köszönhető, hogy Guary (El.) Miklós birtokai nem jelennek meg. Mindezek ellenére mégsem haszontalan a gyors összesítés, a csonka vármegye adóztatott birtokostársadalmáról készült „ad hoc" adatfelvétel a következő képet adja:

37 33 A XVII. században az ákosházi Sárkány család tagjai nem elsősorban megyei, hanem végvári/katonai funkcióik révén ismertek. Akosházi Sárkány János pl. 1657-ben a Kanizsával szembeni végek vicegenerálisa volt. ZML Prot. 1634-1678. 1208. p. 34 ZML Prot. 1634-1678. : 1676. márc. 5., Körmend: „...Stephano Szetsődy Csákányiiensis], altér Stephano Sárkány Kemendiensis Praesidiorum Capitaneis..." (1397. p.), 1676. ápr. 21., Szentgrót: „...Stephano Sárkány capitaneo Kemendiensi..." (1401. p.), 1676. szept. 8., Sümeg: „Joanne Lengyel de Tóth in Szigliget, Stephano Sárkány in Kerned Capitaneis..." (1410. p.) 35 Szakály 1997, 188. p. 36 A klasszikus XX. századi megyemonográfia a XVII. századból elsősorban az 1660. évi pannonhalmi bencések számára készített tizedösszeírást hozza. Csánki Dezső (szerk.): Somogy vármegye. Bp. [1914.] pl. 50-172. p. (A továbbiakban: Csánki) későbbi társadalom- és birtoktörténeti elemzésekhez mindenképpen célszerű lenne e forráscsoport szisztematikus közzététele. 37 A forrás: ZML Prot. 1634-1678: 1671. nov. 23., Szentgrót, „Taxati pro antelatos quatuor mensibus semper pro quolibet eorundem mense duplám taxám solvere erunt obligati... ", közli: Okányi 1892. 14-15. p., míg a megyemonográfia csak megemlíti, és egyes településeket közöl csak belőle. Csánki 469. p. Somogy vármegyei részre minden porta után 10 forintot vetettek ki.