Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Borsa Iván: A somogyi konvent oklevelei az Országos Levéltárban 1401-1420 (Forrásközlés) (Hetedik közlemény)

mögött levő hegy lábához (adfinem cuiusdam montis) értek, s az itt lévő szántóföld mellett határjelet készítettek, ahol nem volt ellentmondás; innen délnek fordulva a hegy oldalán egy hold szántóföld hosszúságot menve, ennek végén határjelet készítettek; e föld végén nyugatnak fordulva egy nyíllövésnyire határjelet készítettek; innen délfelé egy hold szántóföld hosszúságra egy völgy vagy árok végéhez, amelyet horhnak' hívnak, amelynek alsó végén határjelet készítettek; a szoros felső végéig jutva kapcsolódtak a Nagylak faluból kivezető úthoz, ahol egy diófát határnak jelöltek; elhagyván a szorost (a határ) érinti a nagy utat és ezen délnyugatnak menve eléri azt a helyet, ahol a két út találkozik, s ezek között határjelet készítettek; innen tovább a nagy úton az említett irányba fordulva elértek egy mocsárhoz vagy vizes helyhez, amelyet közönségesen kenderáztatónak hívnak, ahol a nagy út közelében, a mocsár keleti végén határjelet készítettek; itt belép egy völgybe, amelyben nyugatnak menve, később pedig északnak hajolva a völgyben levő árok mellett határjelet készítettek; innen ugyanabban az irányban menve szántóföldre értek a völgy végében, ahol határjelet készítettek; ezután déli irányban egy másik völgyhöz menve abban bizonyos távolságra határjelet készítettek; a völgyben tovább ugyanabban az irányban egy rekettyebokor-hoz értek, amelyet határnak jelöltek; innen keveset nyugat felé tartva a völgyben Pál fia: Péter marcali hospes szőlőjéhez értek, amelynek közelében határjelet készítettek; majd a szőlő mellett felfelé menve, annak felső végénél két régi határjelet találtak, amelyek északra Nagylak, délre pedig Kéthely birtokokat választják el, ezek mellett új határjeleket készítettek; itt nem volt ellentmondás, kivéve Péter fia: Miklósét. Egy keveset ugyanabban az irányban menve és két utat keresztezve (saliendo) érintették (attigissent) a Hátút nevű utat és földjelet készítettek; innen ugyanúgy nyugat felé a völgyben lefelé egy régi sarokjelet találtak, mellette határjelet készítettek, amely délre Nagylakot - Domokos fia Lászlóé -, nyugatra Horvátkutat, amely az ottani nemeseké, keletre pedig Fáncs fia: László Kéthely birtokát választja el. Mindkét László és a horvátkuti nemesek egyetértettek, csak Péter fia: Miklós mondott ellent. Tartalmilag átírta Garai Miklós nádor 1417. december 10-i oklevelében. XVIII. századi másolat. Somogy Megyei Levéltár, Oklevelek 110, Hunyadi cs. It. 2. (DF 288452.) - A határjárás szövegét átírta a nádor 1418. márc. 3-án is. Uo. 3. sz. (DF288463.)-Továbbiakra lásd Zsigmondkori oklevéltár V 1677, VI. 1223 és 1582. 1 szoros 759. 1416. május 24. (6. die 26. diei Georgii). A somogyi konvent Zs.-hoz. Peren-i Péter országbíró bírói intézkedésére Prosa-i András mester királyi kúriai jegyzővel Bathyan-i György fia: Albert részére maguk közül János fráter papot küldték ki, akik visszatérve egyöntetően (uniformiter) jelentették, hogy György-nap 26. napján kimentek a Bocharzegh nevű földre (terrd), ahová összehíván a szomszédokat és határosokat, az ő meg László bán fia: Imre jelenlétében így járták meg a föld határait: A Nagymadarvize nevű tóban (lacus) kezdték, innen dél felé egy Eer-nek mondott másik tóban egy thwlfa alatt határjelet készítettek; azután ugyanabban az irányban a Korpad birtokba vezető füves út mellett egy bokor (dumus) alatt határjelet készítettek; innen az említett úton nyugat felé kanyarodva az út mellett egy tölgyfa (ilicis) alatt határjelet készítettek; majd ugyanabban az irányban, a Zabas