Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Vonyó Anita: Fejezetek a kaposfüredi iskola történetéből

amely rövid kitérővel - 1870-1880 között községi iskola - az 1948-as államosításig funkcionált. Tanulmányunkban ennek a több mint 200 esztendőnek a történetét vizsgáljuk meg, elsősorban a község és az iskola kapcsolatának viszonylatában. Az 1740 táján létrejött katolikus elemi népiskola külső jegyeit vizsgálva semmi sem utalt arra, hogy benne a felnövekvő generációk nevelése folyik. Az épület a község többi házához hasonlóan sárral tapasztott sövényház volt szalmából készült tetőzettel, melyben a kor szokásai szerint nem különült el a tanterem és a tanító lakása.

3 E szomorú tény mögött a község lakóinak szegénysége áll, amely még igen sokszor visszahúzó erőként fog szerepelni az iskolai élet problémáinak hátterében. Azonban nemcsak az épületek állapota volt aggasztó, hanem az eszközök szinte teljes hiánya is. A legtöbb iskolában a tanítás olyan alapvető feltételei is hiányoztak, mint például a pad vagy a tábla. Mivel a XVIII. század közepén intézményes tanítóképzés még nem folyt, így a tanítói feladatokat olyan személyek látták el, akik elemi műveltségi elemekkel rendelkeztek, vagyis tudtak írni, olvasni, számolni és ismerték a katolikus egyház alapvető tanításait. Ezzel a tudásszinttel korszakunkban általában a tanulmányaikat félbehagyott diákok rendelkeztek, akik egy-egy községi vagy városi lelkipásztor mellett láttak el különböző kisegítő feladatokat, illetve tanítottak is. Akadtak köztük azonban olyanok is, akiknek csupán elemi végzettségük volt, vagyis azt a minimális tudásanyagot birtokolták, amit a tanulóknak is el kellett sajátítaniuk. A kaposfüredi tanítók egyúttal kántorok, harangozok és a község jegyzői is voltak, akiket a község lakossága a katolikus plébános és a falu földbirtokosa beleegyezésével választott meg.

4 A jegyzőnek aki tehát egy személyben a tanító is volt -, mint a falu hivatalos ügyeit intéző személynek számos tevékenységet kellett ellátnia. A Füreden illetékes kaposvári plébánosok gyakorta ezzel magyarázták a tanítás színvonalának nem kielégítő minőségét. A kántori teendőket sokkal inkább egybehangzónak tartották a tanítói feladatokkal.

5 Sokrétű feladataik ellenére a tanítók anyagi megbecsültsége igen szerény volt. Kaposfüred első újkori, Padányi Biró Márton nevéhez kapcsolódó visitatio canonicaja 1748-ból való". Eszerint a tanító minden házaspár után 7 korona lélekpénzt és 1,25 pozsonyi mérő gabonát kap. Minden fogatos gazda szállít 1 kocsi fát, illetve végez 1 nap vetőmunkát ősszel. A tanítói kertben lévő kukorica- és kenderföldet a hívek szántják és munkálják meg. A község lakóitól évente 1 kocsi szénát kap. Az iskolában tanuló gyermekek után jár 1 forint. Rendelkezik ezeken túl temetési stólával, éjjeli zsolozsmáért 14 koronával, felhő elleni harangozásért 1 kéve őszi búzával. A tanító gazdálkodni is tud, hiszen az ehhez szükséges fészer és istálló rendelkezésére áll. A fentiekből kitűnik, hogy egy Kaposfüred méretű, körülbelül 20-25 családdal bíró község számára igen megterhelő volt a tanító anyagi javainak megteremtése, mely igen csekély ugyan, de a kor gazdasági viszonyait tekintve mértéke mindenképpen reálisnak mondható.

6 3 Hermáim Egyed: Népoktatás a veszprémi egyházmegyében a XIX. század elején. Regnum, 1942/43. 402. p. 4 Hoss 186. p. 5 Mészáros István: Az iskolaügy története Magyarországon 996-1777 között. Bp., Akadémiai K., 1981, 427. p. 6 Hoss 186. p. A Padányi Bíró Márton-féle 1748-as visitatio canonica eredetije a Veszprémi Érseki Levéltárban található.