Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)
Szabó Bálint: A szovjet-jugoszláv viszály következményei egy funkcionáriusi értekezlet tükrében
A felső pártvezetés képviselője személyes élményeit is felvonultatta a délszlávokkal szembeni helyes magatartás előmozdítása érdekében: „Látni, hogy a népi demokrácia mellett vannak, csak foglalkozni kell velük, bátorítani kell őket, hogy ne féljenek. Lakácsa községben voltam egy szövetkezeti gyűlésen, a beszámolók magyarul voltak elmondva. A hozzászólásnál senki sem szólt. Amikor én hozzászóltam, magyarul, közben a magyar beszédből áttértem a horváth nyelvre, utána majdnem minden jelenlévő hozzászólt horvát nyelven. Ha olyan légkört teremtünk, hogy féljenek, akkor nem beszélnek. Ha kínáljuk neki a Náse Novidát, akkor azt mondja a Szabad Népet olvassa, pedig szívesen olvassa a délszláv újságot is. " 9& Hozzászólásának végéhez közeledve Szentivánszki jónak látta a délszlávok kérdését - összegzés formájában - az ügy keretébe ágyazni, és ezáltal a jelenlévő funkcionáriusok hozzáállását befolyásolni: „ Úgy tekintsék az elvtársak, hogy itt különösen a jugoszláv határon, ahol a Tito-banditák minden aljasságra képesek. Figyelmen kívül nem szabad hagyni, hanem figyelni kell, hogy a legaljasabb banditák vannak, és arra, hogy a mi határaink megvédése nemcsak a katonákra tartozik, hanem ez csak akkor lesz erős, ha a lakosság mögöttük áll. A délszlávokat fel lehet erre használni, mert szeretik a Pártot, Rákosi elvtársat. Dolgoznak érte, de ehhez az kell, hogy megszerezzük barátságukat, és akkor a határ megerősödik azon keresztül, hogy a délszláv dolgozók is bekapcsolódnak."" A délszlávbarát állásfoglalás végén Szentivánszki - talán feladatának túlteljesítésétől félve - a probléma megközelítésének másik végletétől is óvott: „ Természetesen ez azt jelenti, nehogy eszem-iszom barátság legyen, hanem olyan, hogy a rendes, becsületes délszláv dolgozókkal együtt dolgozzunk, és rákényszerítsük, hogy a délszláv lakosságnak a kulák olyan ellensége, mint a magyar kulák. " I0 ° A „rákényszerítsük" kifejezés használata származhatott Szentivánszki esetleges fogalmi zavarából, de sokkal valószínűbbnek tartom, hogy a pártmunkás éppen ezáltal fejezte ki a legnyíltabban a hatalom valós szándékait. Ezek szerint a jóindulatúnak tűnő fejtegetés csak a propagandisztikus keretét képezte az MDP Központi Vezetősége üzenetének: a somogyi délszlávokra az együttműködést erősítő nyomást kell gyakorolni. Szentivánszki jelenléte és felszólalásának tartalma nem hagyhatott e felől kétséget a funkcionáriusokban. Utalt rá, hogy olyan községből származik, ahol délszlávok is laktak, mi több, maga is beszél horvátul. Beszédében is kizárólag a délszlávok kérdésével foglalkozott. Mindezek alapján az avatottak számára az is világossá válhatott, hogy az MDP Központi Vezetősége nagy jelentőséget tulajdonít a délszlávok kérdése megfelelő kezelésének. A hatalom mögöttes szándékait szolgálta a nyelvkérdés felkarolása is. Mindez tökéletesen összecsengett Ács Lajos - már ismertetett - előadásának a megfelelő fejezetében foglaltakkal. Először Ács előadása hangzott el. Mégsem hihető, hogy a központból küldött pártkatona igazította volna mondanivalóját a megyei első titkáréhoz. Ácsnak tehát már az értekezlet előtt ismernie kellett a Szentivánszki által kifejtendő 98 Uo. 231-232. p. 99 Uo. 232. p. 100 Uo.
