Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)
Szabó Bálint: A szovjet-jugoszláv viszály következményei egy funkcionáriusi értekezlet tükrében
A fenyegetettség állapotában a határok őrzését kizárólag megbízható, a feltételezett ellenséggel kapcsolatot nem tartó erőkre lehetett bízni. Ha Tito valóban számolt a jugoszláv-szovjet viszony elmérgesedésével, akkor ebben a keretben értelmezendő a határőrállomány lecserélése. A menetvonalak hátrébb vonása - azonban még ebben az esetben is - arra utal, hogy ekkor még kerülni akarták a nyílt konfrontációt, esélyt adva a kapcsolatok normál mederben tartására. Nyilván a magyar vezetés is értesült a jugoszláv határon bekövetkezel változásokról. Rákosi 1948 januárjában tett meggondolatlan javaslatai így nehezen magyarázhatók, ha nem feltételezzük azt, hogy nem tulajdonított jelentőséget az apró mozzanatoknak. Lehet, hogy Tito diplomáciai offenzívája altatta el a magyar pártvezér éberségét. A jugoszláv fél ebben az esetben elfogadható magyarázatot adhatott a határon foganatosított intézkedéseire. Adódhat azonban egy még merészebb feltételezés is. Eszerint Rákosi érzékelve a béketáboron belüli rejtett feszültséget, ki akarta puhatolni az erővonalak pontos lefutását, a mögöttes szándékokat. Két vasat tartva a tűzben, átmenetileg Titóval is együttműködött. Számolt annak a lehetőségével is, hogy Jugoszlávia mégis másodhegedűs lesz a népi demokráciák zenekarában. Egyúttal saját pórázának hosszát is próbálgatta. Akkor fordult csak Tito ellen, mikor egyértelművé vált, hogy merre billen a mérleg nyelve. A tetszetős feltételezésekkel azonban óvatosan kell bánni. Az állománycserére ugyanis más magyarázat is kínálkozik. 1947-ben megkezdődött Közép-Európában a sorok szorosabbra zárása, a kommunista pártok egyeduralomra juttatása. Az új berendezések állampolgáraik életének teljes kontrolljára törekedtek. A külfölddel való kapcsolattartást korlátozták, a határok átjárhatóságát csökkentették. A népi demokratikus országok baráti szomszédaikkal - közös államhatáraikon is szigorú ellenőrzést vezettek be. Bár Jugoszlávia az említett törekvésekben a többi érintett ország előtt járt, ekkor még a Tájékoztató Iroda által összehangolt folyamatok Belgrád intézkedéseire is hathattak. A határellenőrzésnek végső soron két résztvevője van. Nagyon is elképzelhető, hogy a határvidéki idillt a magyar és a jugoszláv fél közös szándék alapján számolta fel. Az idegen határőrök odavezénylésével Belgrád a fennhatósága alá tartozó határterületek horvát lakosságának mozgásterét is korlátozhatta. A magyarázatok érdemi elbírálásánál Magyarországnak a többi szomszédjával közös határszakaszain uralkodó állapotokat, esetlegesen bekövetkező változásokat is figyelembe kellene venni. Bár a kép még így is bonyolult lehet, mivel más szomszédainkkal való viszonyunk sem volt ekkoriban problémamentes. A magyar-jugoszláv államhatáron 1947 után bekövetkező változásokat is érdemes lenne folyamatában nyomon követni. Farkas Ferenc határvadászt 1947. december 31-ével leszerelték. Ebből adódóan a következő hónapok folyamatairól nem rendelkezik tapasztalatokkal. A határvidéki valós viszonyok és történések feltárásával kapcsolatos problémák tárgyalása után visszatérünk Ács Lajosnak a határ közvetlen védelmével kapcsolatos mondandójához. A megyei első titkár a helyzet rövid jellemzése után a feladatokat ismertette. Elsőként a megyei párbizottság szerepéről szólt: „Nyilvánvaló, hogy a határ közvetlen védelmének szervezését Megyei Pártbizottságunknak fokozottabban kell irányítani. " 71 A feladaton és a pártbizottság - egyébként is egyértelmű - vezető 71 SML. XXVII. 550. f. I./41. ó'e. 226. p.
