Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Gárdonyi Máté: 1944^15 eseményei a Zselickislaki Plébánia história domusában (Forrásközlés)

képező telefon-készüléket; Kis Ferenctől a rádiót és fehérnemüeket. Még talán ma sem mentek volna tovább, ha nem jött volna d.u. 3 órakor Kaposvárról lovas staféta, mely rájuk parancsolt s igy elmentek. Febr. 15-én d.u. 1 orosz tiszt jött s a 16-60 éves férfiakat d.u. 6 órára a templomhoz hivatta össze, hogy 60 férfit elvigyen munkára, ha azonban nem jönnének össze, akkor a 18-45 éves nők közül visz kellő számban; a férfiak összejöttek ugyan, de az orosz másnap reggelre rendelte össze őket újra. Febr. 16án reggel a férfiak össze is jöttek a birónál és közülök 40-et bekisértek Kaposvárra. Febr. 18-án jártak kocsin, gyalog; a hegyen a földbe ásva találtak 4 hordó bort s elvitték. Két magasabb rangú tiszt a templomot, s annak padlását is átkutatta fegyvert és elrejtőzött németeket keresve, de nem talált. D.u. 1/2 5 óra tájban egy beállított a plébániára, hogy kocsisát és a nála levő menekültek közül a munkabíró férfiakat több községbeli férfival elvigye munkára. Mikor azonban Cser János - a plébánián elszállásolt pálmajori tanitó, aki tudott oroszul, mondta neki, hogy a házi gazda „pópa", az orosz ennek megörült s a plébános iránt nagy tisztelet mutatott, s össze-vissza ölelte; majd a tanitó kivezette az istállóba, megmutatta neki a menekültek jószágait, melyek részére a környékből kell nekik takarmányt beszerezni, s ezzel elég munkát végeznek, ezért és a plébános iránti tiszteletből senkit sem vitt el munkára. Mikor az istállóból kijött, Cser tanitó elkísérte az utcakapuig, hol az orosznak a lova állott, s mondta neki, hogy a „pópától" el sem búcsúzott, erre visszajött és a plébánostól kézszorongatásokkal és ölelésekkel elbúcsúzott. Majd fél óra múlva másik orosz jött s a plébánián levő menekült férfiak közül kettőt elvitt munkára. Este 6 órakor visszajött az előbbi orosz és a konyhában sokáig barátságosan elbeszélgetett, elővette zsebjéből és szeretettel mutogatta családjának fényképeit, vallásos érzülettel társalgott, hogy ő hivő lélek, nagyon bizik Istenben, aki őt megfogja védeni stb.; előmutatta fűzőn loggó orosz keresztjét is, melyet állandóan a zsebében hord és ő imádkozik is. Sok mondanivalóját magyarul fejezte ki, éspedig elég jól. A plébános adott neki 1 Jézus Szíve képet, melyet össze-vissza csókolgatva keblére rejtett. Majd a plébánost ismételten átölelgette, csókolgatta, figyelmeztetve, hogy ne féljen; ha cselédjét el is találják vinni munkára, ő vissza fogja küldetni. Megigérte, hogy 2 nap múlva ismét ki fog jönni Kislakra és hoz 10 liter bort. Majd mindenkivel ismételten kezet fogva, magyarul jó éjszakát kívánva eltávozott. Cser tanitó most is kikisérte; a folyós ajtón kimenve az orosz kérdezte a tanitót, hogy a plébános cselédje hol lakik? A tanitó megmutatta neki a cselédlakást; az orosz bement és a cseléddel levettette csizmáit, amiket az orosz magához véve a kapunál levő lovára ült s a biró lakás felé ment; a cseléd pedig utánna; a birói házhoz érve leszállt a lováról, bement a biró lakásba, de a csizmákat nem merte bevinni, hanem letette azokat a kapunál, amit látva a plébános cselédje, felkapta a csizmáit és diadalmasan hazahozta. (így lehet bizni még a vallásosságot és barátságot mutató oroszban is!!) Az oroszok este korcsmában ittak, mulattak s 9 óra után mentek vissza Kaposvárra. Febr. 19-21. Bekellett nekik szállítani 11 db marhát és elvittek kb. 15 akó bort is. Febr. 22-én reggel sok orosz jött; mig a plébános misézett, egy orosz bement a plébániára, az asztalról ellopta a plébános zsebkését és néhány db. szivart; a padláson összesepertette a már régebben elvitt árpa és zab maradékát fél-fél zsákkal; az árpát elvitte, a zabot itt feledte; az udvarból elvitte Cser tanitó kocsiját másikat hagyva itt helyette s adtak a tanítónak még 100 Pengő magyar pénzt. Egyébként élelmiszereket