Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Csóti Csaba: Dokumentumok a „Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara - Kaposvár" történetéből 1920-1921 (Forrásközlés)

senyjogokkal szemben fokozatos kiépítése, a közmunkák folyamatba tételének sürgető munkálatai, a vállalatok, a kisipar nyersanyag-szükségletének biztosításai, a hazasiető derék ipari munkásoknak munkaalkalmakkal való ellátása, az ipar törvény revíziójának nagy munkáiban való részvétel, küzdelem az üzleti forgalmat megakasztó antiszociális reformok ellen, szóval a való életnek minden nagy vagy kis megjelenésében ott érezhették maguk mellett az érdekeltek a kamarák törvényes védő páncélát, a tisztességes üzleti élet mellett acélos, bátor fellépését. Hol maradt ezektől Pécs? Kell-e a kamarák működésének ismerete után a hallgató Pécs teherszámlájára még többet is írni? És hol volt a megszállás alatt? Avagy kényelmesebb a székház őrizete, mint a sebzett érdekeltség fájó sebeinek gyógyítása? Miért jött el a közigazgatás és miért a soproni kamara mely székházánál fontosabbnak tartotta magyar érdekeltsége jogait védeni, azokkal szemben törvényes kötelességének teljesítését, mint a kényelmesebb házőrzés szerepét vállalni. A törvény a kamarákat nem házat építeni, házat őrizni rendelte, hanem a kereskedelmi és ipari érdekek jogos védelmére. Avagy fontosabb volt egy tárgyi objektum, amely helyéről el sem mozdítható, mint sok ezer mellőzött kereskedő és iparos érdekképviselete. Könnyebb volt a megszállásból a viszmajor (sic!) kényelmesebb tógáját felvenni, mint szembeszállni az üldözött kereskedelem és haldokló ipar százféle bajával! Könnyebb volt ott kötelességet teljesíteni, ahol nem volt munka, mint ott, ahol garmadával áll a kötelesség, avagy nem igaz az, hogy a termelő munka intenzív megindítása szervezése teheti naggyá újra szeretett hazánkat?! Avagy elképzelhető az, hogy a békés időkben is elhanyagolt vidékek érdekeltjei Pécs feltámadó munkakészségébe bízhatnak, avagy a rágalmak számtalan elröpítése új bizalmat adhat a megrágalmazott Somogy és Kaposvár kereskedelmi és ipari érdekeltsége soraiban a pécsi kamara iránt? Avagy a személyzet és írásos jelentések nélkül létező kamara oly csudás erőnek ígérkezik, - amire a nagy budapesti és a többi dolgozó kamara sem képes, hogy centrumbeli szellemi kifakadásokkal magához varázsolja eddig nem becsült, tőle és már hozzá is idegen érdekeltséget? Avagy a sok-sok minden, ami 100 meg 100 kilométerre választ el bennünket most már visszavonhatatlanul Pécstől. Mindezek hívták életre a kaposvári kamarát, s a látottak és tudottak, az eddig kifejtett munkasorozatok közvetlen hatása alatt nem vágyódhatunk vissza ahhoz a kamarához, amely a rohanó közgazdasági élettel lépést nem tartott s ma is az 1848. évi (sic!) poros, elavult szerkezetű szekerén döcög és esetenkint visszatér kényelmes úri bírójába struccmadarat játszva, hogy meg ne hallja a kerület hangos kifakadásait, a kerületen jogos megnyilatkozásait. Mi, sok évtizedes bajunkra megtaláltuk a jótékony orvosszert meg is van annak megtartásához a törvényes anyagi eszközünk, hogyan volnánk tehát arra kényszeríthetők, hogy lemondjunk a mi jogsérelmeink orvoslásáról s ezzel ismét a nemtörődömség veszedelme felszakítsa gyógyuló sebeinket, letérjünk a haladás útjáról s visszaessünk az elhagyottság lehetetlen tájékozatlanságába. Erre a mi érdekeltségünk nem kényszeríthető. Mi elérkeztünk ahhoz a fordulóhoz, hogy a saját lábunkon járjunk, hogy saját szemünkkel láthassunk, hogy saját fejünkkel gondolkozzunk. A miniszter Úr sem vonta kétségbe kifejtett indokaink alapján Kaposvárnak egy önálló kereskedelmi és iparkamarához való igényjogosultságát s akkor mi, akik