Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus második felében
biztosította a változatosságot a vendégek részére. Az országban maradt kéjnőnek, vagy prostitúcióra újonnan kényszerített nőnek jóval több esélye volt idővel kilábalni helyzetéből, mint a külföldre közvetített kelendő honi leányoknak. A határon túlra csábított, vagy erőszakkal vitt magyarországi nők számának növekedése az erre a figyelmet felhívó hivatalos iratok szaporodásának ismeretében is feltételezhető, bár már a korábbi évtizedekben is súlyos problémát jelentett. 61 A belügyminiszter gyakran adott ki körrendeleteket a külföldre irányuló leánykereskedelem ellen. Mivel csak útlevéllel lehetett legálisan kiutazni, így az ott prostitúciót folytatók, kik ezáltal az ország hírnevét nem kismértékben csorbították, mintegy hallgatólagos állami támogatást nyertek kiutazási engedélyükkel - legalábbis ez volt a Belügyminisztérium véleménye. „A szerbiai bordélyházak majdnem kizárólag magyar országi származású nőkkel vannak benépesítve, mi az által hogy ezen nők részére a hazai hatóságok által igazolványok és útlevelek állíttatnak ki, közvetve előmozdittatik. - Nem szükséges a törvényhatóságot figyelmeztetnem, hogy ezen körülmény mennyire alkalmas a külföldön az ország hírnevét rontani, 's ha már egészen meg nem akadályozható, legalább minden látszatát elkeli venni annak, mintha a hazai hatóságok beleegyezésével, sőt elősegítése mellett történnék." A célállomások között a balkáni államok, Törökország, valamint Dél-Amerika országai szerepeltek. A törvényhatóságok gyakran kaptak ilyen jellegű belügyminiszteri körrendeletet is: „ ... Dickenfaden Ábrahám orosz születésűbuenos-ayresi lakos, [...] Európábanfog tartózkodni, hogy mint hírhedt kerítő és nőkereskedő, Délamerika bordélyházai számára Liverpoolon át ujabb áldozatokat szállíthasson. [...] nevezett kerítőt és nőkereskedőt figyelemmel kísértetve, veszedelmes működését megakadályoztatni törekedjék... " 62 A fokozatosan növekvő országos kivándorlási hullám is nehezítette a somogyi hatóságok dolgát a határon túlra irányuló leánykereskedés meggátlásában. Nem tudni, hogy ennek volt-e szerepe abban a legfőbb fórumokig jutó esetben, melyben képviselőházi interpelláció is volt. Az ügynek Somogyban - a hatóságok által tudott - előzménye nem volt, ennek ellenére Visontai Soma a képviselőházban 1902. november 17-én interpellált a belügyminiszterhez. Visontai szerint 40 fiatal somogyi nőt toboroztak leánykereskedők „azzal a hitegetéssel, hogy Hamburgban jól jövödelmező, tisztességes foglalkozást nyernek" és közben persze „erkölcstelen életre viszik" ki őket. A leányokat a felszólaló szerint a megyehatáron, Nagykanizsán gyűjtötték egybe és Sopronon, valamint Bécsen átjuttatták el Németországba. „... Somogy megyéből Zala vármegyén át és Sopron városán keresztül a vasúton egy csoportban 40 fiatal magyar leányt vittek Bécsbe, onnan Hamburgba, a nélkül, hogy akár a rendőri hatóság, akár a vasúti hivatal csak egy perezre is figyelme tárgyáévá tette volna ezt a különös jelenséget és daczára annak, hogy az ottani vidéken közismert lélekkufárok és ügynökök kísérték a leányokat. " Széli Kálmán miniszterelnök válaszában leszögezte, hogy a leánykereske61 Récsei i. m. 327-328. p. 62 SML alispáni i. 5696/1892. Az akta többek között tartalmazza a 84.130/1892, 39.504/1893, 21.191/ 1896 számú, itt részben ismertetett belügyminiszteri körrendeletet is.
