Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus második felében

„szerelmi szabadfoglalkozást"

4 űzők közül a legalitást választók némi jogszabályi védettségre tettek szert.

5 A megye lakosainak száma folyamatosan nőtt, ezen belül a forrásadottságok miatt részletesebben tárgyalt Kaposvár népessége különösen nagy arányban emelkedett. A megyeszékhelyen 1869-ben 6649 fő lakott, 1910-re viszont már a város lélekszáma elérte a 24 124 főt. A gyarapodás jelentős részben nem a természetes szaporodás, hanem a betelepülés a következménye. A megye székhelyvárosában már az 1870-es, 1880-as években sem volt elegendő a kisvárosi társadalmi kontroll az egyre több konfliktust előidéző ún. titkos

6 - azaz nem legalizált - prostitúció visszaszorítására, de a már legálisan működő bordélyházakat is sokan bezáratták volna, vagy máshová telepítendőnek ítélték őket. A dualizmus korszakában második felében a bordélyházak száma országszerte csökkent.

7 Ennek egyik fő oka az volt, hogy a társadalom erre igényt tartó rétegeinek nagyobbik fele anyagilag nem engedhette meg magának ezt biztonságosabb, de drágább szolgáltatást. A bordélyházak XIX. századi létrejötte előtt kocsmákban, fogadókban, kávémérésekben „melléküzletágként" alkalmaztak kéjnőket is.

8 Az ilyen vendéglátóhelyeknek a prostitúcióban betöltött szerepe a bordélyházak elfogadottabbá válásával az 1870-es, 1880-as években némileg csökkent. Ennek ellenére a hatóságok gyakran léptek fel az ilyen, kéjelgésre is alkalmat szolgáltató üzletek ellen. Hogy országosjelenségről van szó azt az is mutatja, hogy 1893-ban belügyminiszteri rendelet is felhívta a törvényhatóságok figyelmét a nem legalizált kéjelgés figyelemmel tartására. A jelenség általános elterjedtsége nyilvánvaló, mivel a rendelet meg sem kísérli betiltani ezt a prostitúciós formát! A miniszter e helyett csak arra szorítja a helyi hatóságokat, hogy a szállodák, fogadók női alkalmazottait, amennyiben alapos a gyanú rendszeres orvosi ellenőrzés alá vonják.

9 A vizsgált korszakban Somogy vármegyében is bevett gyakorlat volt a titkos, de intézményes prostitúció. A helyzet felmérésére 1890 novemberében Kaposvár polgármesteri hivatala egy különbizottságot hozott létre, hogy ellenőrizzék a „gyanús" helyeket a városban, mivel az alispán felszólította a polgármestert, annak kiderítésére hol működnek titkos bordélyok. Mindezt Weisz Berta kávé- és teamérési üzletében tapasztaltak után rendelte el Tallián Gyula alispán. Az iratokban bordélyháznak is nevezett üzlet nem lehetett legális bordély, mert azokat orvosrendőrileg rendszeresen vizsgálták és így nem állhatott volna elő az a helyzet, hogy az ott szobalányként, pincérnőként stb. dolgozó női alkalmazottak mindegyike előrehaladott állapotban levő „bujakórosnak" találtatik és természetesen tényleges bordélyházban szállóvendégeket nem lehetett fogadni.

10 4 Halász Imre szellemes terminológiája. Nyaralás, idegenforgalom és a „szerelmi szabadfoglalkozásúak". História 1983. 3. sz. 13-15. p. 5 Récsei i. m. 6 A „titkosság" természetesen csak a hatóságok előtti, többé-kevésbé valós titkosságot jelenti. 7 Pl. Budapesten 1885-ben 62, 1895-ben 38, 1915-ben már csak 10 bordély működött. Schreiber Emil: A prostituio. Bp., 1917, 106. p. (A továbbiakban: Schreiber i. m.) 8 Récsei i. m. 312-313. p. 9 36.152/1893. sz. belügyminiszteri (a továbbiakban: bm.) körrendelet. A szállodák és vendégfogadók egészségügyi ellenőrzése tárgyában. Magyarországi Rendeletek Tára (a továbbiakban: MRT) 1893, 1937-1938. p. 10 Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban: SML) alispáni iratok (a továbbiakban: alispáni i.) 5652/1890.