Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején, 1875-1890

szülétek után május 4-én tartották meg a Somogymegyei Közigazgatási Párt nevű szerveződés alakuló értekezletét, hangoztatva, hogy a megye érdekeinek és fejlődésének előmozdítása a cél, ezért a mozgalom keretében nem foglalkoznak az országos politika ügyeivel. A sajátos politikai alakulat vezetőségében ott voltak Somogy prominens hivatalnokai és vagyonos birtokosságának képviselői, valamint a kormánypárt és az ellenzék szóvivőinek tekinthető ügyvédek, más értelmiségiek.

73 A dualizmus kori képviselő-választások somogyi történetét ismertető tanulmánysorozat második részének befejezéseként talán nem lesz érdektelen összegezni a parlamenti választások immáron két évtizedes történetének főbb irányait és jellegzetességeit. A dualizmus fénykorának is tekinthető 1870-80-as évtizedekben sem változott alapvetően a kormánypárt és az ellenzéki erők támogatottsága,

74 sőt a Szabadelvű Párt összességében a szavazatoknak kevesebb, mint egyharmadát kapta Tisza időszakában, míg a megelőző három választáson mintegy 40 %-át. Igaz, ez az arány némileg torzított a kormánypárt hátrányára, annak következtében, hogy az ellenfél nélkül elnyert mandátumok esetében az átlagos szavazási arányt szokás figyelembe venni. Másfelől viszont új és tartós tendencia volt az ellenzék megosztottsága, s ennek következtében a 48-as ellenzék támogatottsága csökkent, bár még mindig magas - kb. 50 %-os - volt a megyében. A vázolt tendenciák következtében nagyobb mértékben szóródott a képviselői mandátumok megoszlása is, mind a kerületekben, mind pedig az egyes pártok között. A korábbi szakaszban tartott 18 választási aktus során 8 esetben győzött a kormánypárti jelölt, míg az 1878-tól megrendezett négy általános és két időközi választáson csak 8 alkalommal nyert a Szabadelvű Párt jelöltje a lehetséges 34 esetben. Érdemes talán azt is megvizsgálni, hogy rendelkezett-e valamelyik politikai irányzat vagy személyiség tartós befolyással egy-egy választókerületben a két évtized folyamán. A kiegyezési politikát megvalósító kormánypárt csak a kaposvári kerületben tudott viszonylag tartós sikert elérni, nem akármilyen erőfeszítések árán. A függetlenségi vagy a mérsékelt ellenzék uralta a csurgói, lengyeltóti, a marcali, a nagyatádi és a szigetvári kerületet, s csak a Szüli és a Tabi választókerületben tudott egynél többször nyerni a Szabadelvű Párt jelöltje. A képviselők közül kiemelhető a szabadságharcos múlttal rendelkező Fomszek Sándor, aki 1875 óta folyamatosan képviselte a szigetvári kerület választói népességét. Széchényi Pál somogyvári földbirtokos később miniszter - ugyancsak 1875 óta volt tagja a képviselőháznak, akinek befolyását és tekintélyét a kaposvári mandátum elnyerése érdekében hasznosította két alkalommal is a kormánypárt. Szalay Imre a harmadik olyan somogyi képviselő, aki megszakítás nélkül volt - a Negyvennyolcas Függetlenségi Párt színeiben - honatya. Befejezésül, felhívjuk az olvasó figyelmét a tanulmányhoz mellékelt összefoglaló táblázatra és a dokumentum összeállításra. Ezek további részletes információkat nyújtanak a képviselő-választások Somogy megyei történetéről. 73 Uo., 1890. febr. 4., máj. 6. A széleskörű összefogás szemléltetésére idejegyezzük az új alakulat néhány vezetőjének nevét: Tallián Gyula (alispán) Véssey Mihály, id. Sárközy Béla és Somssich Andor elnökök képviselték a pártpolitikai irányzatokat is. A vezetőségi tagok (előadók és jegyzők) közt pl. ifj. Csorba Ede, Rimanóczy Ferenc a kormánypártot, Makfalvy Géza és Matolcsy József a függetlenségi ellenzéket képviselték. 74 A támogatottság és a képviselői helyek megoszlásának pártok szerinti alakulását annak figyelembe vételével vizsgáltuk, hogy az annak idején pártonkívüliként fellépett képviselők a mérsékelt ellenzék táborában folytatták parlamenti tevékenységüket.