Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)
Szántó László: Képviselő-választások Somogyban Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején, 1875-1890
A somogyi főispán levelének parlamenti története a képviselőház október 18-i ülésén folytatódott, amikor a belügyminiszter válaszolt az interpellációkra. Orczy Béla tagadta, hogy a kérdéses levél a birtokában lenne s ezért semmiféle vizsgálatot nem rendelhet el a somogyi főispán ellen. Az általa feltételezettnek nyilvánított levél tartalmáról úgy vélekedett, hogy az legfeljebb a választási izgalmak légkörében született óhajokat tükröz, kiszínezi a történteket, tehát nem tartalmaz törvényekre vagy alkotmányra sérelmes cselekményeket. A miniszter ezután ismertette az országgyűléssel a kaposvári választás ügyében hozott rendeletét. Röviden úgy minősíthető a mondandója, hogy a kormányférfiú elbagatellizálta az ügyet, sőt a válasz hangneme talán cinikusnak is nevezhető. A hosszas vitában Beöthy Ákos ellenzéki képviselő ekképp minősítette a kormányzat választási magatartása miatt kialakult viszonyokat: „Ha tán tisztelt ház, ez irányban a jelenségek nem számosabbak, annak indoka bizonyára abban rejlik, hogy ezen egész apparátus már olyannyira tökéletesítve van és oly virtuozitással működik, hogy annak működését mindenütt constatálni nem lehet." O és Eötvös Károly egyaránt úgy értékelték a somogyi főispán melletti bizalmi szavazást, mint amelyhez hasonló eljárást gyakorol Tisza Kálmán miniszterelnök a képviselőházban. A kaposvári választás ügye hamarosan ismét tárgya lett a parlamenti vitáknak, amikor Eötvös Károly interpellációt intézett az összminisztériumhoz (értsd: a kormányhoz), melyben arra kért választ, mit kíván tenni a kormányzat annak orvoslására, hogy a vétkesen hibás kaposvári választási eljárás miatt elveszett számos polgár szavazata. Azt követelte, hogy a kormány terjessze fel az ügyet elbírálásra az uralkodóhoz, mint a legfőbb hatalom birtokosához. A képviselőház december 14-i ülésén Orczy belügyminiszter, Fabiny Theofil igazságügyi miniszter és Tisza kioktató módon utasította vissza Eötvös javaslatát, mint amely sérti a választási szervek függetlenségét. A képviselő viszont hivatkozott a választási törvény 181. §-ának 3. pontjára, amely szerint büntethető, aki a szavazatot nem a megfelelő helyre jegyezte fel, ezért - véleménye szerint - az igazságügyi miniszternek joga és kötelessége felülvizsgálati eljárást kezdeményezni. A kaposvári választás ügyében még egy alkalommal, 1888 januárjában 67 interpellált az ellenzék a képviselőházban, de a kormánytöbbség ezúttal is elutasította a felülvizsgálati kezdeményezést. A Negyvennyolcas Függetlenségi Párt kaposvári vezetői ezután bírói úton kísérelték meg a választási eredmény megsemmisítését. A Nagykanizsai Királyi Törvényszék elutasító végzése után a Magyar Királyi Kúria Pécsi ítélőtáblájának ugyanilyen tartalmú végzése tett pontot az ellenzék sikertelen jogi akciójára. 68 A magunk részéről azzal a megjegyzéssel zárjuk le a történet ismertetését, hogy a vitatott szavazási lajstrom nem tekinthető hiteles dokumentumnak, ezért - a rendkívül szoros eredmény miatt is - az egyetlen tisztességes megoldás a választás megismétlése lett volna. A 1880-as évek végén kiéleződött belpolitikai vitákkal összefüggésben még egy időközi képviselő-választás volt Somogyban Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején. Az országos fejleményektől részben eltérően, a somogyi kormánypárti és mérsékelt ellenzéki körökben felerősödtek a pártkereteken túllépő helyi összefogásra irányuló törekvések, ugyanakkor a kaposvári mandátum vitája miatt még éles ellentét 67 Somogy, 1888. febr. 7. 68 Uo., 1888. okt. 2. A korabeli iratok hiányoznak a hivatkozott bíróságok iratanyagából.
