Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)
Szántó László: Képviselő-választások Somogyban Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején, 1875-1890
A választás megyei visszhangját töredékesen tudjuk bemutatni, ugyanis a kormánypárti lapon kívül nem áll rendelkezésre egykorú forrás. Bosznia-Hercegovina megszállásának napirendre kerülése egyébként is elterelte a figyelmet a választások eredményéről, ezért a Somogy mindössze egy alkalommal foglalkozott érdemben a témával. A Választások után c. szerkesztőségi írás 15 névtelen szerzője elsősorban a kormánypárt országos győzelmét ünnepelte továbbá erősen kárhoztatta az Egyesült Ellenzéket. Bár a szerző nem hivatkozott a somogyi eredményekre, de nyilvánvalónak tetszik, hogy az utóbbiak megyei sikereinek a kormánypárt kudarcában betöltött szerepe motiválta elsősorban a cikk íróját. Ugyanebben a lapszámban foglalkoztak Somssich Pál kaposvári vereségével is, amelyet érdemtelennek tartottak, keserűen állapítva meg, hogy a „nagy somogyi férfiú!'' - minden erénye ellenére - mennyire kiszolgáltatottja a választó közönség változó hangulatának. 16 A képviselő-választásokat követő időszakban többeket foglalkoztatott a megye „intelligenciájának" politikai megosztottsága. A Somogy publicistái 17 közül többen úgy értékelték a helyzetet, hogy Kaposvár - többségében ellenzéki beállítottságú értelmisége vezérszerepre tör, de szükség lenne arra, hogy összefogjon a zömében kormánypárti szellemű „megyei (értsd: hivatali, ill. Kaposváron kívüli) intelligenciával. A pártok klubszerű jellegének megfelelően Somogyban is ritkán került sor pártrendezvényekre, pontosabban csak demonstratív céllal, fontos országos vagy megyei politikai események kapcsán. Ebben a tekintetben a függetlenségi ellenzék - helyzetéből adódóan - jóval aktívabb volt a kormánypártnál. 1880. augusztus 20-án a balatonlellei földbirtokos képviselő, Szalay Imre szőlőskertjében 18 tartotta újabb szervező gyűlését a Negyvennyolcas Függetlenségi Párt somogyi tagsága. Ez az esemény jó alkalom volt arra, hogy a Szabadelvű Párt megyei szervezéséért folytonos erkölcsi felelősséget érző lapszerkesztő sürgetően foglalkozzon e párt életre keltésével. Annál is inkább így tett, mert az ellenzéki gyűlés résztvevői kifejezésre juttatták azt az igényüket, hogy a parlamenti képviseletben elért megyei többséget a helyi közéletben, közigazgatásban is érvényesíteni kívánják. A megyei törvényhatósági bizottsági (megyegyűlési) választás során nem valósult meg ez a célkitűzés, legalábbis a Somogy december 7-i számában megjelent tudósítás szerzője így értékelte a gyűlés lefolyását. Az 1881-ben esedékes újabb általános választások megyei előjátékának is tekinthető időközi képviselő-választás volt a Tabi kerületben, mert a pénzügyi botrányba keveredett Miklós István függetlenségi párti képviselőnek le kellett mondania mandátumáról. 19 Az eseményt az a tény emelte ki az ilyen választások viszonylagos jelentéktelenségéből, hogy - az eddigiek során nem tapasztalt módon - a Szabadelvű Párt 15 Somogy, 1878. szept. 17. 16 A szerző arra is utalt, hogy Somssich Pál már egy alkalommal, 1869-ben vereséget szenvedett a kaposvári választáson Kossuth Lajossal szemben. 17 Andorka Gyula csurgói kerületi alszolgabíró (segéd-szolgabíró) rendszeresen publikált az újságban, s erről a témáról pl. 1879. nov. 11-én tett közzé egy nagyobb írást. 18 Somogy, 1880. aug. 24. 19 Miklós István ekkor a Somogymegyei Takarékpénztár igazgatója volt. A kalandos életű ügyvéd hosszú és kanyargós pályafutása az Amerikai Egyesült Államokban ért véget, ahol mint református lelkész hunyt el az 1900-as évek elején.
