Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Kaposi Zoltán: A magyarországi nagybirtokrendszer változásai (1700-1945)

termékkészlet-szűkülés igen komoly ellátási nehézségeket okozott, s az út egyenesen vezetett a kommunista párt politikája felé: a széttagolt kisbirtokok egyesítésének erőszakos politikáját hirdették Rákosiék már 1948 tavaszától. //. Az uradalmak változásainak belső okai Az ország uradalmainak változásában a külső tényezők mellett voltak olyan átalakulási tendenciák is, amelyek vagy a nagybirtok működésének lényegéből, vagy pedig a társadalmi-tulajdonosi rendszer belső természetéből fakadtak. Ezek a folyamatok legalább annyiban módosíthatták a nagybirtokszervezet és működés egészét, mint az előzőekben tárgyalt extern hatások, s ugyanakkor ezek a belső változások erőteljesen hathattak az ország egészének működésére, a társadalmi értékrendre, jövedelmekre stb. II. 1. Leszármazás és öröklés Az uradalmak változásának okai között a családon belüli szaporodásból következő osztódás szerepelhet talán az első helyen. A népesség szaporodása az élet és a gazdaság szinte minden területén előidézte a vagyon megosztását, s mivel a földbirtok volt nagyon hosszú időn keresztül szinte a legfőbb vagyontárgy, ezért néha a végletekig aprózódhatott egy-egy korábban jelentős birtoktest. A magyar öröklési szokások ellentétesek voltak a legtöbb nyugat-európai országban létező törzsöröklési rendszerrel, nálunk általában sor került a föld felosztására. A leszármazásból, öröklésből származó birtokosztások teljesen megszokott jelenségei a magyarországi uradalmi rendszernek, mintának vegyük például a gróf Széchényi család esetét. Közismert, hogy a XVIII-XIX. század fordulóján Széchényi Ferenc még egyben tudta tartani tekintélyes, mintegy 300 000 holdas birtokát, ami elsősorban Nyugat-Magyarországon és a Dél-Dunántúlon helyezkedett el. Széchényi Ferenc gróf 1814-es végrendelete aztán megindította a folyamatot, hiszen a három örökös, Lajos, Pál és István grófok között elosztotta birtokokat, míg a leányágat pénzzel fizette ki. Mivel mind a három örökös előbb-utóbb megházasodott, s gyermekeik születtek, így nem véletlen, hogy a következő harmadik generáció tagjai már jóval kisebb földekkel rendelkezhettek, esetükben már csak 20-30 000 holdas birtokok figyelhetők meg. Lassította ugyan a szétaprózódás folyamatát, hogy 1833-ban István gróf földjeiből a birtok mintegy 2/3-át kitevő csokonyai és marcali birtoktestet a testvérei megvették, ám ez csak időleges megoldást hozhatott. A birtokosztódási folyamat eredménye az lett, hogy a XIX-XX. század fordulójára az ötödik generáció tagjai esetében már ritkaságszámba ment, ha valaki 10 000 holdas birtokkal rendelkezett, ezzel szemben a gyakoribb az 5-8000 holdas birtok volt. A földterület csökkenése a családtagokat természetesen fokozottan ösztönözte arra, hogy egyéb pályákon próbáljanak szerencsét, így nem véletlen, hogy a Széchényi család leszármazottait szinte mindenhol megtaláljuk: a közgazdasági-nemzetgazdasági tudományoktól egészen az aktív politikai életig jelen voltak a família tagjai. Nagyon érdekes jelenség s egyben mutatja a föld szerepét a família életében (de más családoknál is megfigyelhető), hogy amint a birtokosztás, a divisio végbement, a töredékbirtokon azonnal kastélyt vagy kastélyszerű lakást építettek, ami az örökös lakhelyét adhatta.