Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)
Lagzi István: A Magyarországon internált lengyel katonák evakuációja a magyarországi „északi és nyugati régióból" 1939-1941
is. Az előkészítő munkát Jan Pisch főhadnagy és Tatomir Sas százados irányította. A nagycenki táborparancsnok (dr. Nemes Molnár Béla ezredes) szigorú ellenrendszabályokat léptetett életbe. A szökésekről értesítette a székesfehérvári II. hadtestparancsnokság komáromi „K" osztályát, a győri, pápai és soproni városi rendőrséget, valamint a sárvári, celldömölki és a kőszegi csendőrséget. A szökések további meggátlására a táborparancsnok szigorúbb ellenőrzést és általános kimenő elvonást rendelt el. A kiscenki tömeges méretű szökések kapcsán a III. hadtestparancsnokság egyik vezetője - Pekle Béla tábornok - kérte a H. M. 21. osztályát olyan rendelkezés kiadására, amelynek eredményeképpen „.. .a szöktetés központi irányítói felderíttessenek és ezáltal a további tömeges szökések megakadályoztassanak, mert különben a lengyel katonai gyűjtőtáborok lassanként kiürülnek. Ennek igazolására jelentem, hogy a III. hdt. területén létesített lengyel katonai gyűjtőtáborokban 1939 október hó elején közel 10.500 lengyel katonai menekült volt internálva, míg a gyűjtőtáborok jelenlegi lengyel állománya a Komáromi gyűjtőtáborból Sárvárra áthelyezett 550fő lengyel internálttal együtt nem egészen 7.500 fő. Eme szembetűnő létszámcsökkenést a rajkai, újdörögdi és egyéb áthelyezések mellett főként a folytonos és gyakran nagyarányú szökések teszik csak értehetővé." 90 A tömeges szökések hírére a csendőrjárőrök figyelmét ismételten felhívták az útban lévő, vonaton - és más járműveken - utazó lengyelekre. A felhívás után a csendőrség nagyobb figyelmet fordított az utak, vasútállomások ellenőrzésére. 91 A katonai táborok létszáma azonban fokozatosan csökkent. „1940 elején a budapesti lengyelek utasítására hárman (a Beregenc-majori katonai táborból) szökést kíséreltünk meg Franciaországba. Mivel a fertőszentmiklósi vasútállomást már megfigyelés alatt tartották, ezért civil ruhában a közeli Petőházán készültünk vonatra szállni és Budapestre utazni. Lengyel beszédünkre a civilruhás nyomozók felfigyeltek ránk és elfogtak bennünket. Pár pillanat múlva a csendőrök is előkerültek. Visszavittek bennünket a táborba. A tábor parancsnoka Szűcs őrnagy szerencsénkre rokonszenvezett a lengyelekkel. Kérdésére, hogy hová akartunk szökni, azt válaszoltuk, hogy haza. 0 ezt a választ elfogadta. A büntetés enyhe volt Három napig csak egyszer kaptunk enni." 91 Szűcs őrnagy magatartására jellemző, hogy kijelentette a magyar katonáknak: „Ha mi (magyarok) úgy fogjuk szeretni az országot ahogy a lengyelek szeretik, sohasem vész el Magyarország. Majd hozzátette, a szökési kísérlet nem a táncmulatságba, hanem Franciaországba, Lengyelország felszabadításának érdekében történt." - írta visszaemlékezésében Mikolaj Walaczyn (ma Magyarországon élő egykori lengyel menekült). 93 90 Uo. A szombathelyi III. hadtestparancsnokság (Pekle Béla tábornok) jelentése a H. M. 21. osztályának. 1940. jan. 18. 91 HL H. M. 1940-21-21-3553-4179 (5102-1940. VII. res. B.M. Szigorúan bizalmas!) Vö.: GySML 2. 1940. A kapuvári járás főszolgabírójának iratai 118-892/1940. Sopron vármegye alispánjának felhívása a járások főszolgabíróihoz. Lengyel polgári menekültek körözése. 1940. jan. 30. Lásd még: GySML 2. 1940. A kaposvári járás főszolgabírójának iratai, 631., 643., 3045., 1529., 1997., 3241., 3470., 3786., 4142., 8782., 4577. sz. iratokat, amelyek ugyancsak a lengyel polgári menekültek köröztetésével foglalkoznak. Vö.: Lagzi, Zalai Gyűjtemény 85-86. p. 92 Mikolaj Walaczyn visszaemlékezése 1977. (Lagzi István gyűjtése.) 93 Uo.
