Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Dobai András: Merénylet a császár ellen (1853. február 18.)

MERÉNYLET A CSÁSZÁR ELLEN (1853. FEBRUÁR 18.) DOB AI ANDRÁS 1853. február 6-án az akkor még az osztrák birodalomhoz tartozó Milánóban felkelés tört ki, amelyet az osztrák túlerő szinte órák alatt vérbe fojtott, és amelyet súlyos hadbírósági ítéletek, megtorló intézkedések követtek. Alig néhány nappal később - február 18-án - történt az esemény, melynek során egy Bécsben dolgozó magyar szabólegény, Libényi János merényletet követett el a fiatal Ferenc József ellen. Bár a merénylet elszigetelt cselekedet volt, a következményei azonban az egész birodalomban éreztették hatásukat. „Egy ilyen merénylet Ausztria történelmétől idegen, teljesen hihetetlen"

1 - jelentette ki von Sailer, Pécs polgármestere néhány nappal a merénylet után felháborodásának hangot adva. Libényinek megbízói nem voltak, tettét egyéni fanatizmus, sőt nem csekély feltűnési vágy vezérelte, így akár azt is mondhatnánk, hogy az eset politikailag jelentéktelennek, az uralkodót ért tőrszúrás pedig ártalmatlannak bizonyult, a császár pár heti gyengélkedés után, március 12-én újra megjelenhetett a nyilvánosság előtt. Az esemény hatása mégis rendkívüli volt. A császár, akinek az előző évben tett magyarországi körutazása a magyarokkal való megbékélést szolgálta, már-már az ostromállapot feloldását fontolgatta. Bécsben a merénylet után azonban visszatértek a kemény kéz politikájához, és kérlelhetetlenebbnek bizonyultak a már folyamatban levő politikai perek ítéleteiben, a rendőri intézkedésekben ismét érvényesítették azt a rendkívüli szigort, amely a világosi fegyverletétel utáni hónapokat jellemezte. A Bécsben élő lapszerkesztő, Frankenberg Adolf így érzékelte a főváros hangulatát a gyilkossági kísérlet után: „A merénylet végzetes következményeit elhárító ugyan a gondviselés a fejedelem személyéről, de lázas izgatottságban tárták hetekig a fővárosi népséget, s gondoskodtak a rendőri közegek, hogy a felfokozott kedélyhangulat oly hamar le ne csillapuljon. - A még mindig teljes virágzásban levő ostromállapot megsúlyosbíttatott; minden ház, melyben magyarok laktak, különös rendőri fölvigyázat alatt állott; a vendéglőkben az idegeneket konskribálták, a Magyarországból érkezőket három napig letartóztatták; az egy ideig megszűnt motozásokat újra s nagyobb szigorral folytatták, s az akkori rendőrfőnök, Starkenfelszi Weisz uram, ez alkalommal oly magyarfaló buzgalmat fejtett ki, hogy Kempen zsandártábornok úr megelégedve lehetett »dienstgehorsamster« csatlósával. "

2 1 Szemere Bertalan összegyűjtött munkái I. Naplóm. Pest, 1869. 184. p. 2 Frankenburg Adolf: Bécsi élményeim II. Sopron, 1880. 18-19. p.