Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)
Szabó Bálint: Somogy megye felsőbb párfórumainak szerepe a szovjet-jugoszláv viszályban 1948 és 1951 között
A terveket országos szinten, központilag készítették, de hatókörük a legalsó szintekig ért. Gyakorlatilag az élet minden területét átfogták. Éppen ezért lehetetlen feltételezni, hogy a megyei pártbizottság vezetői ne tudtak volna a háborús helyzetre vonatkozó, átfogó tervekről. Annál is inkább, mert Somogy érintett terület volt. Bár a szervezés nem pártvonalon folyt, hanem az adott területek megfelelő központjaiból vertikálisan irányították. Ennek ellenére a párt - kontrolláló és irányadó szerepköre révén - nyilván jelen esetben is felügyelte az előkészületeket a megfelelő szinteken. Annál is inkább, mivel a tervbe vett intézkedések az apparátus tagjait is érintették (pl. evakuálás, különféle nyilvántartások és dokumentációk ismerete, fegyver- és gépkocsi-használat). Emellett számoltak azzal is, hogy a konkrét feladatokat elvégző intézményeknek is voltak pártszervezeteik, az intézményvezetők pedig párttagok voltak. Megállapítható tehát, hogy a színfalak mögötti történésekhez képest még a decemberi pártfórumon is elenyészően kevés hangzott el. A pártértekezlet - a résztvevők összetételéből adódóan - relatíve nyilvános fórumnak tekinthető. Egy ilyen közegben - a nyilvánvalóan titkos terveket - nem szellőztették meg. A konspirációs logika is inkább a figyelem elterelését szorgalmazhatta. A szándékos eltitkolásra utal, hogy Tito háborús szándékainak hangoztatásakor a konkrét ellenintézkedések terveit elhallgatták. Az általánosságok ismételgetése mögött ebben az esetben is az óvatosság húzódott meg. A megyei pártbizottság decemberben is elegendőnek tartotta a termelés fokozásához szükséges „pánikszintet" fenntartani. Hiszen ezúttal is a békeharc növelésébenjelölték meg a fenyegetésre adandó egyik fő választ. A hangsúlyeltolódás egyik magyarázata pedig a fokozatos ráhangolás szándéka lehetett. A ráhangolás szándékára utal a berepülések említése is. A fokozatosság pedig azért volt fontos, mert a pártbizottság ez által a félelem kiküszöbölésével növelhette a párttagság harci szellemét. A decemberi beszámolóról még megállapítható, hogy a januárinál erőteljesebben demonstrálta a Moszkvával való élő kapcsolatot. Berija és Sztálin idézése igazolhatta, hogy a megyei pártbizottság, somogyi őrhelyén vívott küzdelme közben is, vigyázó szemét folyvást Moszkvára vetette. Végső soron onnét várta az aktuális eligazítást. A januári szöveg Leninre való hivatkozása - ehhez képest inkább klasszikus, mint élő volt. Lehet, hogy a különbség a két pártfórum eltérő jellegéből adódott. A két beszámoló viszont megegyezik abban, hogy a Jugoszláviával való viszály az imperializmus erőivel vívott világméretű harc keretében értelmezendő. A beszámolók összehasonlítása után érdemes még kitérni a decemberi pártértekezlet egyéni hozzászólásaira is. A csurgói Holota Imre volt a hozzászólók közül az első, aki az ügyet érintette, hogy járása fontosságának hangsúlyozására használja azt fel: „...a mi járásunk, a Csurgói járás mint közvetlen a jugoszláv határszélen van és politikailag igen jelentős járás. .." I28 Az AVH a decemberi pártértekezleten is képviseltette magát. Veisz László őrvezető „az. Államvédelmi Határőrség Pártellenőrző Bizottsága alapszervezetei, kommunistái és minden egyes harcosa nevében, forró szeretettel" köszöntötte a pártértekezletet. Hozzászólásának elején hosszan méltatta az AVH harcosait, „akik ma éppúgy, mint az eddigi idők folyamán, valamint a jövőben keményen fogják kezükbe a 128 SML. XXVII. 550. f. 171.0e. 257. p.
