Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)
Szabó Bálint: Somogy megye felsőbb párfórumainak szerepe a szovjet-jugoszláv viszályban 1948 és 1951 között
katonákat. De nem fogadták el. Az őrsön kiderült, hogy átdobott ügynök, és a butykosban nem pálinka, hanem méreg volt." A határőr egy másik történettel is szolgált. Ezúttal azzal a céllal, hogy a jugoszláv nép nyomorát szemléltesse: ,A napokban szintén elfogtak egy öreg bácsit, és az őrsön a fehér kenyeret meglátva sírva fakadt, és elmondta, hogy már jó pár éve nem látott fehér kenyeret." 84 Érdekes módon a nyomorgó ember nem lett kémnek titulálva. Hanem „öreg bácsiként" említi a hozzászóló. A kedveskedő formulának is azt kellett szemléltetnie, hogy Jugoszláviában a dolgozók nélkülöznek. A kémeit és diverzánsait Tito bizonyára megjutalmazza. A történet tipikus tanmese. Az ÁVH őrizetében nem a kenyér látványától szoktak sírni az emberek. Kozma Béla, a Csurgói Járási Pártbizottság titkára is kitett magáért. Hozzászólásában személyes tapasztalataira hivatkozott: „...Mi közel vagyunk a Tito határhoz, és nem egyszer halljuk, hogy átkiabálnak az UDB emberei dühükben, mert látják azt, hogy mi milyen jól élünk." Ebből is látható, hogy Tito rendszerének szapulása a hazai berendezkedés melletti propagandát is szolgálta. Kozma azonban ennél tovább ment: „Éjjelenkint pedig halljuk, hogy az összegyűjtött emberekkel hogyan bánnak, hogyan kínozzák őket. A dolgozó jugoszláv parasztok szabotálják a munkát, szabotálják a vetést. Kényszermunkára viszik a jugoszláv dolgozó parasztokat. A dolgozók kényszermunkatáborokban vannak, ami hasonlít a Gestapóhoz." A járási titkár ezután levelekre hivatkozott, amelyeket Jugoszláviából írtak": írják, „hogy nincs kukorica, se krumpli, s mindent elvisznek. írják, hogy közel vannak a teljes tönkremenéshez. Többet nem írhatok, írja, mert ebből is láthassátok, hogy hogyan élünk, és nincs kedvem még az élethez sem." A következő mondat olyan abszurd, hogy felmerül a kérdés, nem a jegyzőkönyv készítője rögzítette-e rosszul a hallottakat. „Egy havi fizetés 1200 dollár, amiért 1 q-a tengerit tud vásárolni." Amennyiben mégis így hangzott el, az Kozma tájékozottságát és információinak hitelességét „igazolja". Az előbbi „tények" - állította a járási titkár - a Somogy megyében élő horvátokra is nagy hatást gyakoroltak. Mint mondta: „Ezt látták a mi horvát elvtársaink, és ezért Alsók községben 8 horvát család belépett a termelőcsoportba." Tőlük is volt a hozzászóló birtokában egy levél, amelynek tartalmát szintén megosztotta a hallgatósággal: „Petrovácz József írja, hogy úgy tudunk jó munkát végezni itt a Tito határa mentén, ha beadjuk a gabonát... " 8S Magyar László a zákánytelepi kavicsbánya párttitkára szintén felajánlást tett: „Én, kedves elvtársak, a kongresszus tiszteletére megígérem, hogy 50 m-re a Tito határától még éberebbek leszünk, és még jobban fokozni fogjuk munkánkat, mert tudjuk azt, hogy minden lapát kavics a béketábort erősíti..." 86 A következő hozzászóló Mikecz János, a megyei pártbizottság munkatársa volt. Hozzászólása azért érdemel külön figyelmet, mert benne a „titóizmus" sajátos szerepet kapott: „Elvtársak, bejutott egy sikkasztó a SZOT Megyei Bizottságára, de ugyanígy bejuthatott volna egy titóista, szabotőr kém is. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy fokozni kell az éberségünket." 81 A titóista fenyegetés az éberség indokaként je84 Uo. 85 Uo. 174. p. 86 Uo. 178. p 87 Uo. 179. p.
