Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Szabó Bálint: Somogy megye felsőbb párfórumainak szerepe a szovjet-jugoszláv viszályban 1948 és 1951 között

országi kulákok is szövetségesei, saját országában a kulákokra támaszkodva nyomja el a dolgozó parasztokat. Ebből következően a jugoszláv kisparasztok egyedül viselik a szörnyű terheket, miközben az éhhalál szélére jutnak. Nyilván az életkörülmények leírása sem lehet hiteles. A beszámoló nem ment el odáig, hogy azt állítsa, Jugoszláviában nincsenek szövetkezetek. A sztálinista propaganda szerint Tito a nemzetközi kommunista mozgalomba befurakodott ellenséges elem, vagy legjobb esetben áruló. Terveit ebből következően alattomosan hajtja végre. Alszövetkezeteket hoz létre a dolgozók elnyomására a kizsákmányolás hagyományos formái helyett. Úgy tűnik, hogy a pokoli állapotok ecsetelésének - Tito lejáratásán túl - más célja is volt. Ha a „kulákuralmat" retusáljuk a képből, és némileg finomítunk az egészen, egy az egyben megkapjuk az ötvenes évek magyar parasztságának hiteles helyzetjellemzését. A beszámolónak a konferencia hallgatósága számára azt kellett sugallnia, hogy „nálunk sokkal jobb, mint odaát". A beszolgáltatásnál csak az lehet rosszabb, ha többet kell beszolgáltatni. A kényszermunka esetében rosszabb, ha kevesebbért is oda lehet jutni. A propaganda a siker érdekében azonos fogalmakkal dolgozott, csak a jelzőket fokozta. Ráadásként az egész megtoldva a kulákuralommal. A propaganda burkolt céljáról a beszámoló természetesen hallgatott. A kézenfekvő célról pedig úgy szólt, mintha az már megvalósult volna: ,J\íindezek a határmentén élő dolgozókban határtalan gyűlöletet ébresztenek Titó véres rendszere iránt."

12 A pártbizottság szerint azonban még bőven akadt pótolnivaló:, A pártszervezetek azonban a Megyei Pártbizottság Agitációs és Propaganda Osztálya sem gyűjti össze ezeket a tényeket, adatokat. Nem kerül be ez kellő mértékben a Megyei Pártbizottság sajtójába, a Somogy megyei Népnevelőbe. Somogy megye minden dolgozója nem szerez erről elég tudomást. Ez pártmunkánk egyik legnagyobb fogyatékossága."

13 E két kiemelés önmagában azt jelentette, hogy a pártbizottság szerint a határvidéki dolgozók tájékozottak voltak az ügyben, ugyanakkor a megye távolabbi részein élők nem lettek megfelelően informálva. A beszámoló következő mondatai azonban a maguk módján „finomítottak" a képen: „Ugyancsak nem eléggé tudatosítottuk a határmenti községek, járások dolgozói előtt, hogy a Titó Jugoszláviájából rendszeresen átdobott személyek tulajdonképpen a háború ügynökei, háborús uszítók, akik azért kerülnek hozzánk, hogy előkészítsék itt a népünk elleni irtóháborút. Somogy dolgozói gyűlölik a háborút és ezért fokozottabban kell gyűlölniük ezeket a csendőröket, földesúri osztályok maradványait, volt tőkéseket, rendőrkémeket, stb. Ezt a söpredéket, akikkel szemben a határmenti dolgozóknak fokozott éberséget kell tanúsítani. A lakosság segítségével ezek az ügynökök még gyorsabban kerülnek államvédelmi hatóságunk, rendőrségünk kezébe."

14 Furcsán hat, hogy a jugoszláviai állapotokkal tisztában lévő határvidékiek nem voltak tudatában az őket érintő, mondhatni vérre menő, események fontosságának. Pontosabban mondva: nem ismerték fel az átdobott ügynökök valódi szándékait. Akiknek elfogásában azonban hathatós segítséget nyújthattak. Az ellentmondásos szö72 Uo. 142. p. 73 Uo. 74 Uo.