Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)
Szabó Bálint: Somogy megye felsőbb párfórumainak szerepe a szovjet-jugoszláv viszályban 1948 és 1951 között
Iémákra gazdáihoz hasonlóan reagál. A demokratikus erők győzelmeit érzékelve a kiutat a háborúban látja. „Ezért van az élen mindenféle uszításban, s félelmét a népi demokráciák ijesztgetésével próbálja meg palástolni.'" 51 ' A népi demokráciák ijesztgetése nyilván Magyarország ijesztgetését is jelenti. Különösen érvényes ez a határmegye, Somogy esetében. Ezt így nyíltan nem jelentette ki a beszámoló. De azt igen, hogy „hazánkat és benne megyénk dolgozóit azonban nem ijeszti meg Tito kardcsörtetésé. Népünk tudja, hogy határainkat sziklaszilárdan védi a néphadsereg." 54 A megye fenyegetettségének nyílt elismerése - a pártbizottság szemében - a gyengeség jele lett volna. A párttagok és a dolgozók előtt a pártnak erejét kellett demonstrálnia. A fenyegetettség burkolt megpendítésére mégis szükség volt. A legfelső pártvezetés és áttételesen a Szovjetunió politikája ezt tette kötelezővé. Az ellentmondást a néphadsereg erejének emlegetésével oldották fel. A veszély fennáll, de félelemre semmi ok, mert a néphadsereg - a szovjet hadsereg példája nyomán - megvédi az országot. Mindez egyúttal megfelelő ürügyet is szolgáltatott a hadsereg fejlesztésére. A fenyegetettséget már csak ezért is sejtetni kellett. Ebből a szempontból teljesen közömbös, hogy a veszély reális, vagy csupán a propaganda világában létezik! A beszámoló egy - a pártbizottság számára - fontos tanulság levonásával zárult: „Dolgozó népünk jól látja, hogy a támadó amerikai imperialistáknak és Tito fasiszta csoportjának vannak hazai szövetségeseik, a kulákok, a jobboldali szociáldemokraták, a klerikális reakciósok. Ezért népünk a Párt vezetésével fokozza a harcát ezek ellen is." 55 A külső ellenség támogatása a belső ellenséget veszélyesebbé teszi, így indokot szolgáltat vele szemben a könyörtelen fellépésre. Az ellenségkép tehát - a fegyverkezésen túl a párt számára nemkívánatos elemek semlegesítését is megokolja. A beszámoló ezért fordított nagy gondot az ellenség megfelelő ábrázolására, háromlábúnak festve le azt. A már-már kozmikus méreteket öltő amerikai-angol imperializmus, a kardját csörtető áruló szomszéd és az itthoni kártékony elemek megfelelően kiegészítették egymást. A beszámoló a tanulságokon túl konkrét tettekről is szól. Mivel az imperialisták és zsoldosaik háborút akarnak kirobbantani, a dolgozóknak folyamatosan a békéért kell harcolni. Az eddig e téren elért eredményeket mutatta be a második fejezet: „Somogy dolgozóinak harca a békéért." 56 A fejezetből egyértelműen kiderült, hogy a békeharc lényege nem más, mint a termelés növeléséért vívott küzdelem. Ehhez társul még a termelőszövetkezeti csoport mozgalom fejlesztése és a pártépítés is. Az elmúlt félév „békeharcának" fő eredményei: „... az üzemekben kiküszöbölték a tervtől való súlyos elmaradást. Az aratás, cséplés, tarlóbuktatás, nyári gabonabegyűjtés, őszi vetési és mély szántási munkálatokat nagy lendülettel végezték el." 51 A sikerek mellett azonban nehézségek is adódtak:, A békeharc megszervezése során bontakozott ki teljes nagyságában a pártellenes, Molnár-féle csoport romboló tevékenységének következménye. A dolgozók békeharcát nagyban gátolják a Molnár-féle cso53 Uo. 54 Uo. 55 SML. XXVII. 550. f. 1/1. őe. 126-127. p. a vonatkozó rész. 56 SML. XXVII. 550. f. 171. őe. 127. laptól. 57 Uo. 127. p.
