Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)
Lagzi István: A Magyarországon internált lengyel katonák evakuációja a magyarországi „északi és nyugati régióból" 1939-1941
dőbe húzódtak, ahol Budapestről értük küldött, ponyvákkal letakart teherautókkal szállították őket Budapestre. Itt polgári ruhával, útlevéllel és pénzzel ellátva, Jugoszlávián keresztül átszöknek Franciaországba. Egy visszaszökött lengyel vallomása szerint a szökésre parancsot kaptak. Legtöbben, különösen a legénység, parancs nélkül nem szökött volna meg."* 1 A nagycenki táborban felvett jegyzőkönyv szerint az egyik, ponyvával letakart autót honvéd egyenruhát viselő szakaszvezető vezette. Az is kitudódott, hogy a szökésre kijelölteknek a parancs szerint „... 1/2 11 órakor a nagycenki táborban tartandó istentiszteletre való megjelenésük után már a [saját - L. I.] táborba visszatérni nem szabad." A feltűnés elkerülése miatt 25-30 fős csoportokban az Ikva patak mentén, Pereszteg nevű határrészen átkelve a kiskolozsi erdőben kellett gyülekezni. Az erdő fedezete mellett várták meg az érkező teherautókat, majd Budapestre utaztak. 88 Egy későbbi, 1940. január 17-én felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyv - ellentétben Barabás altábornagy levelével - 134 katonai személy, köztük 5 tiszt szökését állapította meg. ,A kihallgatott tanúk egybehangzó bevallása szerint a szökés három részletben történt, éspedig úgy, hogy azoknak a kimar adási engedélyével, akik a faluban elhelyezett tiszteknek legényei és szakácsai. Egy-egy lengyel internált visszament a táborba és más egyének újra kijöttek az engedélyjeggyel. A tömeg pedig, cirka 60 ember vasárnap a délelőtti szentmise után, ahova lengyel tisztek vezették, [őket] nem tértek vissza a táborba, hanem a templom háta mögötti utakon az előre megállapított gyülekező helyekre mentek, mely a jegyzőkönyv tanúsága szerint részben a »Rongyoserdo«, részben a »kiskolozsi-haraszti erdőnéW gyülekeztek, [...] szökésre felhasználták azt a körülményt, hogy az őrszázad legénységéből cca. 70 fő ezen a napon lett felváltva és az új emberek nem ösmervén még jól kötelességüket, így könnyebben távozhattak ki a táborból. Mulasztás az őrszázadot csak annyiban terheli, hogy dacára a kiadott parancsomnak, hogy az internáltaknak csak a magyar őrlegénység kíséretében szabad a faluba menni, nem teljesítették, amiért én őket felelősségre vontam. Mentségül azt adták elő, hogy miután a lengyeleket zárt rendben saját tisztjeik vezették, azt hitték, hogy erre [a kísérésre - L. I.] szükség nine sen. ,m A táborban folytatott nyomozás során a táborparancsnokság tudomására jutott a tömeges szökést szervezők neve 87 HL H. M. 1940-21-21-3553-4175. 1940. jan. 26. A ponyvával letakart teherautók Fertőszentmiklós községen keresztül indultak Budapestre. 1940. februárjában Nagycenkről a jolsvai táborba áthelyezett Jerzy Brendel, Eugeniusz Jagoda, Jan Niedznicki, Mikolaj Pawlusiewicz, Feliks Pawlowicz, Zygmunt Rusinkiewicz, Leopold Temersand, Stanislaw Warzecka, Edward Zólkiewicz lengyel hadnagyok (poésdporucznicy) és Jan Pisch főhadnagy (porueznik) ellen hamarosan az a gyanú merült fel, hogy tevékenyen közreműködtek a menekültek tervszerű szöktetésében. Mint kiderült ,JPaw\owicz hadnagy a budapesti lengyel katonai attasénak megbízottja (volt) a nagycenki táborban." HL H. M. 1940-21-213554-7102. A szombathelyi III. hadtestparancsnokság (393. 1013. 30. sz.) távirati jelentése a H. M. 21. osztályának. 1940. febr. 12. A lengyel tisztek áthelyezése Nagycenkről Jolsvára. Vö.: HL H. M. 194021-21-3554-7102. A m. kir. nagycenki (lengyel) katonai internáló táborparancsnokság 1940. jan. 25-i jelentése. Uo. A 409163/21.-1940 sz. irat is tartalmaz idevonatkozó adatokat. 88 Uo. Nagycenken, 1940 január 15-én a lengyel internált katonai személyek szökéséről felvett jegyzőkönyv. Vö.: Lagzi István, Lengyel menekültek Sopron környékén a második világháború első éveiben. In. Soproni Szemle. 1973/3. 251. p. 89 HL H. M. 1940-21-21-3553-4175. A nagycenki m. kir. katonai (lengyel) internálótábor parancsnokság (dr. Nemes Molnár Béla ezredes) jelentése a szombathelyi III. hadtestparancsnokságnak. 1940. jan. 17.
