Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Lagzi István: A Magyarországon internált lengyel katonák evakuációja a magyarországi „északi és nyugati régióból" 1939-1941

büntető táborban töltötték el. Kiszabadulásuk után az észak-magyarországi Jolsva községi lengyel katonai táborba kerültek. A szökések a váci a m. kir. 1/5. sz. lengyel műszaki munkás század állományára is kiterjedtek. Lugossy József zászlós, a század „K" tisztje jelentésében arról írt, hogy a szökések szinte minden esetben a helyi lakosság segítségével történtek. 1940. január 8-án a váci táborból 24 személy szökött meg. A szökéshez Farkas Ferencné mosónő, helybeli lakos nyújtott segítséget. ,JvIegállapítást nyert, hogy nevezett [Farkas Ferencné - L. I.] szerezte be a szökéshez szükséges polgári ruhákat és az internáltak levelezését úgy segítette, hogy Csepelről, Hárosszigetről és Budapestről a lengyeleknek írt leveleket a saját címére íratja és ő kézbesíti az illetékeseknek. A lengyelek által elküldésre szánt leveleket is ő adja fel, hogy azok tartalma ne juthasson az ellenőrző kirendeltség tudomására."

29 A jegyzőkönyv szerint Farkas Ferencnét „...mint fogolyszöktetőt a katonai büntetőtörvénykönyv szerint is felelősségre lehet vonni."

30 Az evakuáció szempontjából az 1940. év első hónapjai - más táborok esetében is - igen sikeresek voltak. A Felsőhangony községi katonai táborból január 27-30 között 8 tiszt és 43 fő legénységi állományú egyén szökött meg.

31 Az érsekújvári katonai táborban - a legénység zendülése miatt - a parancsnok a menekültek szabad mozgását „hatáskörön belül" korlátozta ugyan, de a szökések nem szűntek meg. A táborparancsnok jelentése jól érzékelteti a táboron belüli - máshol is tapasztalható problémákat. Aparancsnok 1939. november 30-i jelentésében leírta, hogy „...az internáltak napi sétáikat szökésekre használták fel, megtörtént, hogy 20 fő közül 10 megszökött."

32 A táborparancsnok a H.M. 21. osztályának rendelkezései szerint arra törekedett, hogy a táborban szigorú rend legyen, a szökések szervezőivel és a szökni akarókkal szemben a legszigorúbb rendszabályokat kell alkalmazni. 1939. november 29én Stefan Dembinski tábornok Körmendi Miklós százados a H.M. 21. osztály képviselőjének társaságában meglátogatta az érsekújvári tábort is. A táborparancsnoknak nem kis meglepetést okozott az, hogy a látogatás alkalmával Körmendi százados - a korábbi szökések ellenére - elrendelte a csoportos séták további engedélyezését, a táborparancsnoknak pedig kijelentette: „...ha megszöknek hadd menjenek, majd visszajönnek."

33 Az érsekújvári és a környékbeli táborokból néhány hónappal később végrehajtott szökésekkel kapcsolatban a táborparancsnokság 1940. január 8-i jelentése lényegi, országos viszonylatban is általánosítható megállapításokat tett. Éppen katonai részről, a H.M. 21. osztály képviselője részéről fogalmazódott meg félreérthetetlenül az, hogy a magyar kormány és az illetékes minisztériumi hatóságok közvetett s közvetlen módon, elnézésükkel és más tekintetben is támogatták az evakuációt, szemet hunytak a lengyel szervezetek működése felett, jóllehet a szökések egyre több részlete (név, cím stb.) vált ismertté. A szökésekkel kapcsolatban az érsekújvári táborban a „...tábor rangidős lengyel tisztje Braglewicz Tadeusz alezredes bizalmas formában ugyan, de 29 HL H. M. 1940-21-21-4384-2764. 30 Uo. 31 HL H. M. 1940-21-21-3553-7084. 32 HL H. M. 1940-21-21-3205-512996 (185 kt.-1939). 1939. nov. 30. 33 Uo.