Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)
Lagzi István: A Magyarországon internált lengyel katonák evakuációja a magyarországi „északi és nyugati régióból" 1939-1941
Lengyel polgári menekültek Budapest határában 1940 nyarán Syllaba Lászlóné visszaemlékezése szerint a magyar lakosok a lengyelek evakuációjáról Letkés községben is tudtak: „A lengyelek fogytak a kaszárnyából, többen eljöttek hozzánk is búcsúzni. Szavukból éreztük, hogy nem akarják a háború végét itt megvárni. Francia és Angol országot emlegették úticélul. A katonaruhát eladták és civilbe öltöztek. A szökést csak a legbizalmasabb barátaiknak emlegették. Volt egy jó ismerősünk, kinek volt (lovas) fogata, ő szállította a civilbe öltözött lengyeleket több csoportban Esztergomba, a „ Három Szerecsenhez " címzett vendéglőbe. Ott már várták az érkezőket. Többször ismétlődött az ilyen fuvar, de legtöbbször az esti órákban. Hol jobb, hol zimankós hidegben keltek útra a jó barátok, hogy sorsuknak megoldást találjanak. A (lovas) fogat tulajdonosa már meghalt, de a család mesélte, hogy állandó vendégeik voltak a lengyelek. Pénzük volt, a fuvardíjat mindig kifizették, a fuvarost jó vacsorával meg is vendégelték, az időjárásnak megfelelően hol hideg, hol meleg borral bocsájtották vissza útjára. Fazekas Móric volt a kocsis neve... ,m A Budapesthez közeli 1/16 gyűjtőtábor (Inárcs) „K" (Kémelhárító) Kirendeltsége 1940. január 8-án jelentette, hogy a táborhoz tartozó Felsőpakony-pusztai lengyel katonai táborból 70 személy megszökött. A szakszerűen előkészített és végrehajtott tömeges szökés Eugeniusz Jancyszyn kapitány, Jan Piwnik hadnagy és Jan Wróblewski őrmester szervezőmunkájának eredménye volt. A szökést egymást követő 6-8-as csoportban hajtották végre. A táborparancsnokság tudomására jutott, hogy a „szöktetők" újabb szökéseket készítenek elő s néhány tisztnél nagyobb mennyiségű magyar pénz van, amelyet a sikeres szökések érdekében használnak fel. A felsőpakonypusztai szökések miatt a budapesti német követ tiltakozó jegyzéket juttatott el a Kül24 Syllaba Lászlóné visszaemlékezése, 1975. (Lagzi István gyűjtése.)
