Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Lagzi István: A Magyarországon internált lengyel katonák evakuációja a magyarországi „északi és nyugati régióból" 1939-1941

Feltétlenül hangsúlyozni kell a szökések szervezésében a szabad mozgásukban nem, vagy alig korlátozott lengyel katolikus papok (többnyire tábori lelkészek) szerepét. „A Magyar Királyság területén lévő lengyel menekültek Katolikus Lelkipásztorsága - Katolickie Duszpasterstwo nad Uchodzcami Polskimi na terenie Królestwa Wegier" mint egyházi szerv közvetlenül nem, de papjai révén jelentős mértékben (elsősorban hiteles propagandájával) elősegítette az evakuációt. (Lásd: Leon Czerwinski tevékenységét.)

3 1939 szeptemberében Magyarországra menekültek a lengyel hadsereg egységei közül a: 10. páncélos dandár, 3. hegyi lövész dandár, 3. nehéztüzérségi ezred, 5. podhalei lövészezred, a stryji 4. utász ezred, a 9. és a 2. ulánus ezred. A krakkói, poznani, przemysli, varsói, lwówi (lembergi) városparancsnokság, a vasútbiztosító zászlóalj, a rendőrség és vámőrség, valamint a határőrség egyes egységei. A Katonai Térképészeti Intézet, az 5. krakkói híradós törzs. Avarsói 53. gyalogezred, all. motorizált légvédelmi tüzérezred, a stryji gépesített tüzér osztály. A breszti páncélos osztály, a 6. podhalei lövészezred, a 9. ezred mozgó páncélos egységei és a 9. számú katonai körzet tábori kórháza stb. A Magyarországra menekülő lengyel katonák összetétele a következőképpen alakult: 10 % tiszt, 86,6 % tiszthelyettes és legénység, 1,4 % rendőr és vámőr.

4 A magyar területre érkezett lengyelek jelentős részét az észak és nyugat-magyarországi helységekben, az ún. „északi és nyugati zónában" (táborokban) helyezték el. A táborok egy részét (a menekültek képviselőivel való megállapodás értelmében) előnyös földrajzi helyzetben lévő területeken: Budapest környékén, a Dráva és Mura menti falvakban, Zala és Somogy megyében, Mohács és Kalocsa térségében szállásolták el. A Magyarország területére érkezett lengyel hadsereg tábornokait, tisztjeit és katonáit a H.M. 49402/eln. 1 b.-1939 sz. rendelet 1. pontja szerint nem tekintették hadifoglyoknak s ezt a velük való bánásmódban kifejezésre is juttatták. A nemzetközi szokásoknak megfelelően az 1913. évi XLIII. tc-el törvényerőre emelt 1907. évi Hágai Egyezmény II. fejezetének 11. pontja értelmében a lengyel katonai személyeket fegyveres őrökkel ellátott - táborokba internálták. Az előbb említett Hágai Egyezmény II. fejezetének 11. pontja az őrzést nem tette kötelezővé, sőt egyenesen felhatalmazta az illető semleges (nem hadviselő) hatalmat arra, hogy az internáltakat bizonyos feltételek mellett szabadlábra helyezhesse, azaz részükre szabad lakhatást és mozgást biztosítson. Az 1936. évi - Magyarország által is aláírt - Genfi Egyezmény XXX. II. fejezet 13. cikkének 14. pontja szerint az ápolási költségeket és egyéb egészségügyi kiadásokat a „fogvatartó hatalom" fedezte. A lengyelek őrzésével kapcsolatban 1939 szeptember 21-én a H.M. arra az álláspontra helyezkedett, hogy a lengyel tisztek polgári ruhában az „internálási" körzetükben szabadon mozoghatnak, a legény3 Az evakuáció közvetlen szervezésében szerepet kapott, vállalt szervezetekről lásd: Lagzi István, Lengyel katonák és önkéntesek evakuációja Magyarországról 1940 tavaszától 1940 őszéig. Somogy megye múltjából. 25. Szerk.: Szili Ferenc. Kaposvár, 1994. SML. 303-336. p. 4 Vö.: Lagzi István, Adatok az 1939 őszén Magyarországra menekült lengyel katonák evakuációjának történetéhez (1939-1941). In. Hadtörténelmi Közlemények, 1973. e. sz. 691-719. p. Az adatok értelemszerűen az említett csapatok nem a teljes létszámát jelentették. Egységüktől sokan elszakadtak, fogságba estek, elestek, vagy el sem érték a magyar határt.